Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1936 (1937)

Függelék - Zoltai Lajos: Vázlatok a debreceni régi polgár házatájáról. A lakóház

118 gyakoribb a derékalj, anélkül, hogy megmondanák : tollal, pehellyel vagy mimással van megtöltve. Derékaljról és egyéb ágyöltözetről a legelső adatom 1567-ből való. Julek Ferencné Orsolya asszony marhája (javai) között, ki az ő gyermekére, Katusra néz, szerepel két derékalj-párna, három lepedő, két párnahéj és három fűalj. 1 7 Feltűnő, hogy szalmazsákot a régi debreceni leltárak közül egyedül szenátor Miskolczi Ferenc özvegyének, Leleszi Erzsébetnek leltára említ. Derékaljat minden nyoszolyába tettek, némelyikbe kettőt, sőt többet is. Ethey István egyik ágyában négy, másikban öt derékaljat olvas­tak meg. Voltak öreg (nagy) és kicsiny, két- és négynyüstös, kék- és veresszőttes, kék- és veresfejtős, paraszt vászonból és fehér velezből készült, diktás és dikta nélkül való derékaljak. A dikta vagy diktahéj Radvánszky meghatározása szerint nem más, mint azon felső tok, amely a derékaljra húzatott. A Magyar Táj­szótár pedig diktának a négynyüstös vásznat nevezi. A deb­receni leltárakban ilyesféléket olvashatunk : ,,derékalj, melynek kék a tokja". Ugyanezen leltár két más derékaljat kék diktásnak nevezi. A „diktahaj" megjelölés is előfordul. A derékaljnak nem volt nagy az ára. Az 1700-as évek első felében a legmaga­sabb összeg, amennyire diktástul becsülték, 3 frt 60 dénár ; de láttam 68 pénzes derékaljat is. A debreceni ágy öltözetre is áll az, amit Radvánszky mond, hogy t. i. a diktahéj legin­kább kékszínű és nemcsak derékaljra, hanem kivételkép pár­nára és dunnára is felhúzták. 7 A derékaljat lepedővel takarták le. De L eP e<1 (> k- szalma letakarására használt vastag lepe­dővel is találkozunk a leltárakban. Az ilyen lepedő paraszt vászonból készült és talán ezt hívták alsólepedőnek is. Gyakori a gyolcs, rojtos gyolcs és pamuttal szőtt lepedő, három szélben, közepén kötéssel, olykor recével. Harmincadosné Répássynénak y aki 1747-ben halt meg, selyemmel, ezüsttel, arannyal varrott, Tykos Jánosnak pedig (f 1765) egy fekete selyemmel varrott és egy fehércsipkés lepedője is volt. Az ilyen díszes lepedőket a XVI. és XVII. századbeli főúri kastélyok leltáraiból sorol elő Radvánszky báró. De a tisztán fekete selyemmel vagy ezüst­fonállal keverten hímzett lepedőről azt jegyzi meg, hogy az ilyent gyászlepedőül használták és a ravatalt vonták be véle. Ma temetkezési vállalatok gondoskodnak az efféle halotti pom­páról. Az 1700-as évekbeli debreceni háztartások közül legtöbb lepedőt találtam ifj. Diószeghi Sámuel postamesternél, huszon­hármat. De szép számmal maradt szabómester Keresztesi István házánál is (1779). Négy nyoszolyában tizenöt lepedő. 1 7 Debr. Ltr. 1567. évi jkvben szabadonálló % ívnyi lapon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom