Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1936 (1937)

Függelék - Zoltai Lajos: Vázlatok a debreceni régi polgár házatájáról. A lakóház

106 ceni leltárak, osztálylevelek sem a pad, sem a lóca elnevezéssel nem élnek. Egyedül Kiss Gáspár szenátor 1758-beli hagyatéki leltára tud cselédházbeli két hosszú fejér lócáról. A boglyakemencéinkhez tartozó padka és sut régibb debreceni használatáról sincs írott bizonyságom. Az asztalos mesterség kifejA szék. Hátas szék, XVIII. századbeli. Stuhl aus dem XVIII. Jahrhundert. Karosszék 1760. tájáról. Armstuhl, um 1760. lődése óta a szék készítése általánosan az asztalos kenyérkereső munkája. A szék egy, két és több személy számára való. Alakra, szerkezetre és anyagra nézve már a régibb korban is különböző volt. Nem mindig csupán fából, deszkából csinálták. A XVIII. században a kényelmesebb ülést engedő hárs, vessző, gyékény-fonásü székekre is vannak példáink. Sőt módos házaknál nem hiányoztak a bőrrel és posztóval bevont karosszékek. Az ilyen széket nevezték párnázottnak, varrottnak vagy szőttnek is. Készítésében osztozott az asztalossal a kárpitos. Kanapé nevű bútorral Csáthy Sámuel kalmár javainak 1773-beli összeírásánál találkoztam először. A régebbi leltárak megkülönböztetnek egyes széket, egyes karszéket és karos széket, hosszú széket, hosszú karszéket, könyöklős karos széket, karatlan széket, mely posztóval volt bevonva, kétkarú széket ; asztalmellé való hosszúszéket, némelyik fiókos, másik hátvetéses ; ágyelibe való hosszú széket, olykor ezt is fiókos vagy