Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1935 (1936)

Személyi ügyek

28 természetű is, melyen valahol meg ne lehetne találni az emberi hiúság csillogó porát. Bizonyos, hogy a polgárembert életkörülményei, az a társadalmi réteg, melybe vágyik s amely külső csillogásával nem is engedi felszínre a belső értékeket, nagyban befolyásolják, főleg azt, aki felfelé törekszik. Az arisztokrata gesztust utánozni vágyó polgári ambíció már sok nemes kultúrcselekedetre sarkalta ez ország gazdag polgárait. Ebből a szemszögből kell tekinteni Löfkovits Arthurt is és nem kevésbbé magát Déri Frigyest is. Debrecenben igen kevés arisztokrata élt. Cívis volt itt mindenki és azzá lett még a dzsentri is. Egy ékszerésznek azonban a társadalom előkelőire van szüksége. Löfkovits Arthur Erdély felé fordította tekintetét. Itt valóban módjában állott igen előkelő családokkal érintkezni. Debrecenben a Dessewffv és Degenfeld grófok, a Podmaniczky bárók csak ritkán tartózkodtak. Itt laktak báró Wangenheim, Josinczy báróné, gróf Vay Dániel, gróf Bethlenné Mikó Róza és a református vallású Otterstädt báróné sz. gróf Bethlen Sarolta, aki valóságos patrónusi jóindulatával Löfkovits Arthur életében igen fontos szerepet játszott. Ugyanis Erdély mágnás családjaihoz ő ajánlotta Löfkovits Arthurt. Állandó vevői voltak a báró Bánfycsalád, a Petrisevich-Horváth- és zeykfalvi Zeyk-családok, id. báró Wesselényi Miklós, báró Kemény Kálmánné. Vevője volt gróf Tisza Istvánné, az ő révén a Radvánszky-, Sándor- és Podmaniczky-családok stb. Gróf Tisza Istvántól egyízben ajánló levelet is kapott. A férjhez menő gróf- és báró-kisasszonyok részére Löfkovits Arthur szállította a szükségelt ezüst és aranyneműeket és olyan nagy sikert ért el, hogy Erdélyből a budapesti ékszerészeket jórészt kiszorította. Üzleti összeköttetései révén kialakult előkelő ismeretsége, forgatható és elvonható bőséges tőkéje, Debrecen adott kulturális viszonyai tették lehetővé, hogy múzeumalapításra gondoljon és az a körülmény, hogy pl. a sokkal kisebb szomszédos Nyíregyházán már megvolt egy privát ember áldozatkészségéből a jósa-gyüjteménv s még Tiszafüred is megelőzte e tekintetben Debrecent. A cselekvésre valóban a legalkalmasabb idő kínálkozott. Még a református kollégiumi viszonyok is kedveztek. Ugyanis a régi gyűjtő-elődök által összehordott kollégiumi múzeum, szakértők állandó hiánya miatt, pangott, elzárkózott a nagy nyilvánosság elől. Mindenki tudta, hogy a kollégiumi könyvtár csak refugiuma a környéken talált régiségeknek, művelődéstörténeti tárgyaknak, melyeket az iskola fiai beszolgáltattak. A régi gyűjtők, mint Maróthy, Sinay, Kazay Sámuel, Fáy János, Veszprémi orvos, Nagy Gábor fiskális, Diószeghy Sámuel nyilvános múzeumalapításra nem igen gondolhattak. Maguknak gyűjtöttek, amely szerzések szokás szerint jórészt el is kallódtak.