Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1935 (1936)

Személyi ügyek

24 a tényezők, melyek az elméleti embert, a terméketlen álmodozót túlhaladva, elhomályosítva, kitermelik az alkotó kultúrember típusát. Mi úgy érezzük, hogy ez az a pont, melyről Löfkovits Arthur alakját tekintenünk és elbírálnunk kell. Ez az a pont, melyről világosan láthatja minden elfogulatlan lélek, ki volt Löfkovits Arthur Debrecen város kultúréletében, a magyar vidéki múzeumok keletkezésének történetében. A mi részünkről is, éppen úgy, mint a bennünket megelőző generáció részéről történt, csak a tisztelet és hála illetheti alakját. Mi csak megismételhetjük derék elődeink tettét és pedig örömmel, mert mi ma már jobban látjuk, hogy Löfkovits Arthur saját erejével, tudásával és becsületes munkájával küzdötte fel magát arra a polcra, melyen a sors kedvezése foly­tán, jómódba jutva, művelt lelkével és kultúrérzékével, kor­társait megelőzve meglátta, mi hiányzik a naggyá lett Debrecen­ben, miben volt elmaradva és mit kell cselekedni? 1902-ben egy áldozatkész elgondolással lerakta a városi múzeum alapját. Elete annyira tanulságos, érdekes, hogy érdemes és élve­zetes rajta végigtekinteni. A szó szoros értelmében nagystílű férfiú volt, aki úgyis mint kereskedő, úgyis mint kultúrember, mintaképül szolgálhat minden időben. Löfkovits Arthur 1863 május 10-én született Nagyváradon, a Kapucinus-utcában, mint haramdik gyermeke egy szerény vagyonú intelligens családnak 1. Boldog gyermekkorát a szín­házkerttel szomszédos Radivojevich-házban töltötte. Elemi iskoláit szülővárosában, a felső kereskedelmi iskolát pedig Debrecenben végezte, 2 hová szülei is költöztek. Mikor a kereskedelmi érettségit letette, atyja Budapestre küldte, hol egy hatvan-utcai (ma Kossuth Lajos-u.) ékszerésznél, mint könyvelő-gyakornok, szakmájában és a gyakorlati német nyelv­ben való jártasságát tökéletesítette. Budapesten két évig tanult. 1882-ben visszatért Debrecenbe, a szülei házhoz és a következő év márciusában atyja kis tőkéjével önálló ékszerüzletet nyitott Debrecen főutcáján, a Schâffer-féle házban. Tudása, jómodora, lelkes odaadása révén üzlete mihamar az elsők közé emelkedett. Főtörekvése volt, hogy addig a fő­városban vásárló vevőközönséget Budapesttől elhódítsa, amit csak úgy érhetett el, hogy minőségben és árban felvette a ver­senyt a főváros előkelő cégeivel. 1 Apja Löfkovits József, nagyváradi tanító volt. Igen intelli­gens, müveit ember, aki a Bach-korszakban kereskedelmi iskolát ala­pított, vezetett, úgyszintén ő alapította a váradi első kölcsönkönyvtárat. 2 A fejlődő ifjnra a szüleiház légkörén kivül bátyja, dr. Löfkovits Márton ügyvéd, a debreceni Iparbank alapítója és vezérigazgatója volt nagyhatással, aki minden szép és nemes iránt érdeklődő ember volt és aki a törekvő ifjú ambícióját, vágyait nagyban támogatta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom