Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1935 (1936)
A múzeum a helyi és országos közművelődés szolgálatában
17 IV. fejezet. A múzeum a helyi és országos közművelődés szolgálatában. V Déri Múzeum mint kultúrház öt évi munkás élete alatt megtalálta és elfoglalta azt a helyet, melyről a magyar kultúra előbbrevitele érdekében folytatott örökös lázas tevékenység nagy munkájából az őt megillető részt a legeredményesebben veheti ki. A csonka ország keleti határszélén, a Tiszántúl kultúrcentrumában szinte már kiforrott, lényegében évrőlévre ismétlődő munkaterv szerint végzi kultúrfeladatát. A múzeum vezetőségét mind az intézetek, mind magánosok részéről minden évben más-más, de mégis ugyanolyan természetű nagyszámú megkeresések, kérdezősködések foglalkoztatják. Az egyiknek felvilágosítást ad, a másiknak kisegítéssel, a harmadiknak jótanáccsal szolgál. Egyik nap tárgyi emlékeit gyarapítja, másik nap kikölcsönzi azok feleslegét, vagy azokról leírást, fényképeket ad a tudomány és művészet céljaira. A Déri Múzeumhoz, mint a helyi és országos közművelődés egyik munkásához mindenki bizalommal fordul. Bizonyítja ezt az a körülmény, hogy a fontosabb iktatott ügyiratok száma 1935-ben 730-ra rúgott. Ha valakinek a kérését nem tudta teljesíteni, nem rajta múlott. Mindezideig nem jutott dűlőre Langlet Valdemár svéd író, főkonzuli titkár amaz akciója, hogy a Széchénvi-u. 6. szám alatti öreg háznak az a része, melyben XII. Károly svéd király 171 1 szeptember 16-án megszállott, nyilvános emlékmúzeummá alakíttassék át. Langlet Valdemár 1931-ben járt Debrecenben. Akkori elgondolásait Debrecen városára támaszkodva szerette volna megoldani. Miután fedezet hiánya miatt csak erkölcsi támogatásra kapott ígéretet, az ügy megvalósulásáig nem juthatott. Időközben Langlet magyarországi élményeiről könyvet *adott ki, melyben a debreceni emlék-múzeum ügyét is felemlítette. Egy gazdag svéd ember ezen felbuzdulva, a debreceni ház megvásárlására tett ígéretet. így került ez az ügy 1935. év elején ismét felszínre. Langlet január 21-én kelt levelében felkereste a múzeum igazgatóságát a következő kérdésekkel : érdekli-e a múzeumot ez az ügy, ki a kérdéses ház tulajdonosa, eladó-e a ház és mi az ára, hajlandó volna-e a város csak a külső tatarozást saját költségén elvégezni és a Déri Múzeum hajlandó lenne-e a felügyeletet és az anyagi felelősséget vállalni? Azonban a kérdéses ház nem magántulajdon lévén, a múzeum igazgatója által értesített Debreceni Jótékony Nőegylet, mint háztuíajdo-
