Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1935 (1936)

Függelék - Adatok a debreceni erdőgazdálkodás történetéhez

145 az erdők tisztásain a földművelő telepszik meg, mellette ott van az intenzív erdőgazdálkodás is. Természetes, hogy ez a hatalmas erdőterület a népesség foglalkozására nem maradt hatástalanul. Az erdőirtás, az erdőtelepítés, a hatalmas faanyag lehetőséget adott a lakosság jelentős rétegének különleges foglalkozására. E foglalkozások egy része a városi magistratus beleegyezése és támogatása mellett fejlődhettek ki, másrészük pedig a rendelkezései ellenére. De megvoltak és kétszázados tilalom ellenére ma is megvannak, éppen ebben áll a földrajzi tényezők maradandó és átalakító hatása egy lényegében kisebb tájon belül az ember életformáinak keletkezésében. Az erdő nyáron a kaszáitatás, télen a favágatás által állandó munkát nyújt e területen lakók számára. Ez a tény megnyilatkozik a városi jegyzőkönyvek gazdasági tárgyú rendelkezéseiben is. Mivel az erdők éppen úgy a közösség tulajdonát képezték, mint a többi birtokok, itt is érvényes volt az a szabály, hogy a köztük elterülő kaszálókból senki többet nem szerezhet, mint amennyi házastelke és adója arányában megilleti és azt a statutumban rendelt módon használhatja. A városnak pedig gondja volt arra, hogy a közösség rovására senki vissza ne élhessen a jogokkal. Az erdővédelmi intézkedések elsősorban a vágatással szükségszerűen pusztuló faállományt igyekeztek újra visszaállítani. Már az 1553-i jegyzőkönyv elrendeli, hogy hasznos fákat : jegenye, eper, körte, szil és juharfát senki vágatni ne merészelje egy forint büntetés terhe alatt.

1 De se szeri, se száma az erdővédelmet célozó intézkedéseknek, sőt maga a Forgács-féle commissio idevonatkozó rendelkezései is ezt a célt szolgálták. A tanács ezért tiltja meg a jószáglegeltetést a XVIII. és XIX. században, majd a letelepedést az 1820—40-es években. Sem a legeltetés megszorítása, sem a letelepedés megakadályozása nem sikerült. Látszólag nagyobb eredménnyel járt az erdőpusztítást tiltó intézkedések érvényesítése. Az erdő pusztulását részben a téli legeltetésre idehajtott jószágok pásztorai okozták, részben pedig a debreceni és környékbeli szegényemberek, akik így akartak tűzifához jutni, vagy más helyre elszállítva, főként erdőtlen területen értékesíteni.

2 Debrecen régibb szociális viszonyai közt a külvárosi lakók okoztak állandó problémát. A külvárosok, vagy hóstátok, mint az a régibb térképekről felismerhető, eredetileg a város árkán kívül, a város birtokán keletkeztek. Eredetüket vissza1 Tan. jkv. 1553. jan. 2. 2 Jelentések 1807 : 247. Ugyanis ez évben a mérték nélkül feilend ult erdőpusztítás kivizsgálására a tanács nagy vizsgálatot indított, amelyből kiderült, hogy főként a szomszédos hosszúpályiak voltak a nagy fatolvajok. akik szekér számra hordták a vastag tűzi- és épületfát a fátlan szováti, bagosi és szoboszlai lakosoknak. 10