Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1935 (1936)

Figyelő - Adatok a daruvadászathoz és a darutoll viseletéhez

114 Adatok a daru vadászathoz és a darutoll viseletéhez. Ezelőtt úgy 30—35 esztendővel bodrogközi szülőfalum, a tiszaparti Cigánd kálvinista templomába minden vasárnapi istentiszteletre ellátogattam. Mint iskolásfiú kántor-tanító jó atyám mellett, a legények karzatán ültem én is. Ma is gyönyörűséggel emlékezem vissza arra a 40—50 darutollas pörge kalapra, melyeket érkezéskor a derék legények nagy óvatosan a karzat könyöklőjének széles deszkájára raktak, egymás mellé vagy kettőre egyet úgy, hogy a becses tollaknak semmi bajuk ne történhessen. Szinte most is látom, hogy a gyülekezeti ének nagy buzgósággal feltörő zengésében a kékes-szürke darutollak gyengén remegnek... Száz esztendővel ezelőtt, mikor a falusi ember a kalapot még nem ismerte, azok helyén az ősi magyar darutollas süvegek sorakoztak. Még a szabadságharci toborzó dal is így mondta : ,,Süvegemen darutalu, rózsa, Ajakamon édes babám csókja. .. Ne félj rózsám nem megyek hiába, Nemzetemnek leszek katonája !" Ma a templomba járó legény laposszélű, hitvány gyári kalapot tart a kezében és az egész faluban nem daru-, de egy árva gémtollat sem lehet találni. A Tisza túlsó partján, a nevezetes dombrádi vásárokon, a nagy csődületben hányszor megálltam a darutalu-árus előtt (azon a vidéken talu = toll), aki egy kerek deszkába tűzdelve kínálta kecses portékáját és ha valamelyik vevő kételkedett a toll „igazi" voltában, a deszkát tartó balkeze mutatóujját néhány méltatlankodó szó kíséretében — kinyújtotta és jobbkezével a kérdéses toll derekát, hegyét hirtelen körülcsavarta rajta. Akkor büszkén körülnézett, a tömeg figyelte. Az elengedett toll, mint az acéldrót lekarikázott ujjáról és kirúgta magát szépen ívelt rendes formájába. ,,Ki mondja, hogy ez nem igazi?" hivalkodott fennen s körülmutogatta, mint egy virágszálat. Azóta a daruvadászatról, a darutollról, melynek valóságos művelődéstörténeti szerepe volt, sokat olvastam és bármerre megfordultam, gyermekkori emlékeim biztatására a felmerült adatokról jegyzeteket készítettem. Sok szakíró, de nem vadászember, a daruvadászat lényegét nem ismerte. Ez ugyanis abban áll, hogy a daru nem ott tölti az éjszakát, ahol nappal legelt, bogarászott. Éjjeli szállá-