Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1935 (1936)
Figyelő - Herman Ottó és Debrecen
105 (E levélre vonatkozólag kell is, illik is magyarázatul adnom, hogy a lóíogatok ennyire megdicsért leírásáért az elismerést tulajdonképpen azok érdemlik meg, akik az én kérdéseimre jól megfeleltek. Ezek : Simon György szepespusztai gazdálkodó, tanyabirtokos, idősb és ifjabb Jóna János, Jóna István hasonlóképpen debreceni törzsök cívis birtokosok, Simon Miklós mezőrendőrkapitány, Ser Tóth István Simonék vén kocsisa, Kiss István gőzmalmi talvigás és Nagy Lajos szíjgyártómester. Jóna István a gazdasági egyesület elnöke és öccse ifj. Jóna János kivételével valamennyien néhaiak már. De megvan ,,a méltó keret", amelyet H. 0. Debrecen áldozatkészségétől remélt. A párját ritkító fényes múzeumi palota.) 14. 1908 május 8. Bpest. Panaszkodik, hogy december óta mindjobban töiik meg egykori ruganyossága. Ezért máinem gondolhat arra, hogy valaha még kimehessen a tanyákra, az ő bűvös világába. A 73 év érezteti magát. Csak azon van, hogy kihúzhassa fejszéjét az ősfoglalkozások fájából. A szerszám és különösen a gyeplő kéidését szeretné megoldani. Hogy igazít a gyeplőszár, mik a mester szavai a kantárnak, hámnak? Ezeket kérdezi e levelében. (A tanyák bűvös világának említése arra vonatkozik, hogy Simon (iyörgyék meghívták Herman Ottót vendégül pihenni az ő szepespusztai takaros tanyájukra.) 15. 1908 május 17. Bpest. Köszöni a Simonék meghívását. De sajnálja, hogy most nem mehet. Sok a dolga. Gördülőben egy madár könyv, az ősember kérdése, és a jó Isten tudja mi még. írni fog Simon Miklósnak, hogy amint teheti, jelentkezik nálok. Úgyis régi vágya, hogy messze Budapesttől, valami tanya csendjében meghitten üljön igaz magyarokkal. A szerszám kérdése most nem oly sürgős. De sürgős a sáskaügy. Adatokat kér tehát a Hortobágynál újra jelentkező sáskajárásról. Mert a rovartani állomás vezetőjével Jablanovszkyval a tavalyi országos ankéten összetűzött . Most eldől : kinek van igaza ? Csak tudassam : a puszta melyik részén és milyen mértékben újult ki a veszedelem ? (A kért tájékoztatást megadtam. De azt az ígéretét, hogy elfogadja Simonék vendégszeretetét, nem válthatta be.) 16. 1909 márc. 23. Bpest. Panaszolkodik, hogy Debrecenben sok ember elfordulóban van tőle, azért, mert O. tanácsos úr azt híresztelte el róla, hogy a Hortobágyot kifosztotta (más szavakkal mondva : minden szép pásztorholmit összevásárolt és elvitt volna.) Mikor kérdőre vonta 0. urat, azzal védekezett, hogy talán a kecskeméti tárgyakat nézte debrecenieknek. Pedig feltűnhetett volna néki, hogy Kecskemétnek és Turkevének volt táblája ; de Debrecennek nem volt, mert tárgya sem volt. Hogy miért ? ! „Harminc évvel halálom után — fejezi be