Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

A Déri múzeum működése és állapota 1934-ben - Figyelő

96 7. Debrecenbe menekült harangok és úrasztali edények. Debrecen városa sohasem volt megerősített, ellenséges ostromot is kiálló hely. A régi zivataros időkben mégis gyakran futottak ide közelebbi és távolabbi falvak lakosai, hogy a magát főhajtással, adómmal és ügyeskedő diplomatiával védelmezni tudó városban életöket, értékesebb ingóságaikat és írásaikat a dulók és fosztogatók elől megmentsék. Néha még az ellenség ütjába eső református eklézsiák is Debrecen város őrizetére bízták templomi felszereléseiket. Idézhetek emlékezetbe hagyott néhány esetet. 1589 márc. 1. Angyalháza (ma Hajdúszoboszlóhoz tartozó puszta) bírája és esküttei, névszerint Makó Bálint, Nagy Lőrinc és Török Ferenc a már akkor elhagyott falu harangját Debrecen város bírójának és polgárainak adták el 29 forintért, amelyet hiánytalanul fel is vettek (Tört. Ltr. Jkv. 1589: 174. 1.). 1667 jan. 31-én Debrecen város tanácsa meghagyja Nagy Balázs nevű embernek, hogy a nála levő pocsaji harangnak viselje gondját, de senkinek el ne adja (Tört Ltr. Jkv. 1667). 1685 az akkor református vallású Tiszapolgár hajdúváros úrasztali ezüst-poharát, ezüst tányérját, aranyos keszkenőit az eklézsia Debrecenbe hozta és Kápolnási Jánosnénál helyezte el. De nem kaphatta vissza, mert mikor egy Szilvási Ferenc nevű ember haza vitte volna, ellenséges katonák elrabolták tőle (Tört. Ltr. 1685 : 32. 1.). 1689 a biharpüspöki református egyház becsesebb ingóvagyonát, úrasztali készletét, egy nagy- és kisharangot a török elől ugyancsak Debrecenbe küldte és Pap Miklós itteni kereskedő gondjaira bízta (Révész : Figyelő. 1877. évf. 380. 1.). 1710-ben ugyanezt cselekedte a Várad melletti szőllősi eklézsia a maga úrasztali edényeivel (Vár. Ltr. Jkv. 1710 : 664. 1.). Mi lett a pocsaji, püspöki, szőllősi egyházak klenodiumaival, visszakerültek-é ahová valók voltak, arranézve följegyzést már nem találtam. Zoltai Lajos, A magyarság tárgyi néprajza. II. kötet, 443 lapon 1519 ábrával. írták : Győrffy István és Viski Károly. Sajtó alá rendezte : Czakó Elemér. A magyarság néprajza II. kötetének első felén a tágabb értelemben vett ősfoglalkozást öleli fel. A kötet — e részének főcíme : „Gazdálkodás", mely rész dr. Györffy István egyetemi tanár avatott tollából került ki. Kezdi a gyűjtögető foglal-