Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

369 ebbe hajtják a pengét, ha nincs rá szükség. A fanyél felső végén széles fémgyűrű van. Ez a bicska nyaka. Ez a fémgyűrű ki van vágva a penge nyaka részére. A nyél feje egy szeggel át van ütve a penge tarfására. Ezen mozog a penge. Ha a pengét erősen feszítjük, kitágul a nyak, kivágja a vasgyűrűt. Ekkor a bicska nyakó lesz. A bicska szegény napszámos embernek általános kése. Érdekes a bicska kiherélése. A gazdája vásárlás után kiheréli, mint mondja, hogy ne kóborogjon vagy el ne lopják. Ez a megjegyzés módja. Âz egyszerű ember a kését és kanalát is megjegyzi. De a tréfás szerszámot még nagyobb örömmel. Ha az Fig. 114. ábra. Virágos és zöldmázas mézes, túrós nagytál. Déri múzeum. Grosse Honig- und Topfenschüsseln mit Blumen geziert und grün glasiert. Déri Museum. evőszéken hagyja, azonnal felkapja a másik, és a végén a szembevaló oldalon levágja a végét. Kiheriltem a kend bicskáját, hogy el ne kóborogjík !. . . Innye az anyád ezzit-azzát csúffá tetted ! — förmed rá amaz és ha fiatalabb emez, még meg is üti. Aki mindig elhagyja a bicskáját, azét mindig kiherélik, úgy, hogy végre egész hegyes lesz a bicska nyele. Ez már szégyen, tulajdonosát evés közben mindig csúfolják. Jót nevetnek rajta. Noha a másik betváros kis kése is elhánvódik. Nem láttad a késem hé? ! Elment, a gazdáját keresi ! — tréfálja a kérdezett. — Két szúnyog vitte vasrúdon ! — tódítja az asszony. A bicskát, hogy el ne vesszen madzagra, vagv galandra kötötték és úgy hordták a zsebben vagy lógott a hasán. Ebből is 21