Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

356 és így hordja a szeredásban, bundaaljban, vagy belökik a kasba s nem ömlik ki belőle az ital. A korcsmában régen apró réz, vagy bádogedényben mérték a pályinkát. Ezek a bádogbögrék megrozsdásodtak, dísztelenségei voltak a csapszékeknek. A nép azért azt mondta a zsidó csapiárosnak, adj egy rozsdással Mózsi ! Ezeket a csin és egészségügyileg erősen kifogásolható mértékeket kitiltották a korcsmákból, helyettük a könnyebben tisztán tartható üvegmértékeket vezették be. A nyírvíz. A városi jegyzőkönyvben előfordul mint piaci áru a nyírvíz, melyet cseberszámra árultak a debreceni nagyvásáron. Ez a nyírvizes ember egyik városról a másikra ment portékájával. A nyírvíz kedves itala, orvossága volt a nyíri embernek és a Nyírség szomszédságában lakó debreceniek is fogyasztották. A nyírvízről és annak nyeréséről részletesen ír Kiss Lajos, az ő kutatásai alapján meg lehet állapítani, hogy a nyírfákban dús Nyírségben évszázadokon keresztül folyt a nyírvíz nyerése.

1 A vénebb nyírfát, nagy fejszével megvágták, a vágás alatt gyüjtőtékát vágtak a nedvnek és így gyűjtötték. Másik módja az, hogy megfúrták a fa kérgét, a fúrásba toll és nádcsö et, vagy napraforgó vékony szárát dugták csapnak, szóval megcsapolták, alá egy edényt tettek és ebbe folyt, csepegett a nyírfa leve. Különösen rügyfakadáskor folyt bőven a lé. Az így kicsurgott édeskés (2% cukor) nedvet 8—-10 napig állani hagyták, azután árulták. Hűvös kelyen megvolt ilyen édes állapotban, de meleg helyen elkezdett forrni, csípősízű, savanyú víz lett belőle. Néha annyi szénsav fejlődött ki benne, hogy a bedugott palackot szétvetette. Erjesztettek belőle bort is úgy, hogy a borseprőre töltötték. Főztek sert és ecetet is. De azt már nem tudják az öregek se, hogy miként készítették. Hűsítő italnak itták. Használták orvosságnak a gyomor, mellbetegek, használták szépítőszernek a nők, különösen szeplő ellen. Az urak savanyúvíznek bor mellé használták. Debrecenben a nyírvíz csebrét 1707-ben 3 frt 60 kr.-on mérték.

2 A XIX. század elején a M. Kir. Helytartótanács és németnyelvű füzetet küldött Debrecen város tanácsának. Ebben a könyvben le van írva, hogy a juharfa nedvét hogy lehet nádméznek elkészíteni. A városi tanács kihirdette, tudomásul vették,

3 de az ital nem honosodott meg.

4 Érthető is, juharfa kevés volt ezen a vidéken. 1 Kiss Lajos : A nyírvíz. A Földgömb. I. évf. 1. sz. 1—6. lap. 2 Zelízy D. : Debrecen város egyetemes leírása. Debrecen, 1883. 563. lap. 3 Helytartó tanács 1812. évi 31,623. sz. leirata. DVL. 4 Városi jegyzőkönyv. 1813. 420. lap. DVL.