Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

:i47 1696-ban a kogyinak, gurulykának, torpolyinkának a városba való behozatalát tiltja el.

1 1706-ban így panaszkodik a város : A kugyinak behordása felette elszaporodván a város kárára, ezért a behordást eltiltja a tanács.

2 A csempészés a város minden szigorú rendelkezésére csak folyt tovább. A város nem egyszer az áru elpusztítását rendelte el. így 1754-ben két átalag pályinkának verik be a fenekét ! Néhány nap múlva újra egy hordót pusztítottak így el. Hiába, a vakbort és a vakpályinkát továbbra isárulták, súlyos károkat okozva a város jövedelmében. A város szigorúan védi a fogyasztási adó jövedelmet. 1743-ban ezt határozza : A korcsmában rosszul kél a bor, ezért nagy vizsgálat tartassék, ki mér vakbort és vakpályinkát. Különösen a vőfélyeket, bába czompókat, pecsenye hordókat s több aféle házalókat, kiknek inkább tudva lehet, hol árultatik vakbor és vakpályinka, aki rajta kapatik, nem 40 napi áristommal büntettetik, hanem egyéb kemény büntetéssel és háza is levonatik.

3 A magyar ember csak a bort tisztelte mindig meg italnak.A világháború előtt egy tiszántúli kisgazdát kérdezek meg. — Na mit ittak József bátyámék a nagy névnapon ? — Hát uram ki sert ivott, ki meg italt (bort), felelte a világ hangján. A pályinkát bár megissza, de nem becsüli semmire. A debreceni ember a pályinkát lámpás, szemvíz, gugyi, nerángass, papramorgó néven ismeri. A borosember bort kantával, cseberrel ajándékozhatott egyes Fig. 93. ábra. Egyházi boroskanta. Debrecen, Déri múzeum. Weinkrug für die Kirche. Déri Museum. legtermészetesebb 1 Városi jegyzőkönyv. 1706. 63. DVL. 2 Városi jegyzőkönyv. 1696. 417. DVL. 3 Városi jegyzőkönyv. 1743. 101. DVL