Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

341 Tóthfalussy István és a debreceni borkereskedők egészen Krakkóig elvitték a kitűnő balatonmelléki borokat. Ezt bizonyítja Mohamed szolnoki kadi ítélet-levele 1589-ből.

1 A debreceni prédikátoroknak, Méliusz Péter és Gönczy Györgynek és a debreceni polgároknak már Báthory Zsigmond korában 1583-ban vannak szőlőik az Érmelléken.

2 A jó szőlőtermő vidékeket úgy megszállták a debreceniek, hogy a székelyhídi kapitány 1664-ben ezt írja Apaffy Mihálynak : a jobb hegyeket mind a debreceniek bírják".

3 Az érmelléki szőlőkezelés azonban nagy töredelemmel járt. A török is folyton illetlen adókkal rótta meg. A portyázó hadicsapatok a pincéket feltörték, a szúretelőket elhajtották, kifosztották, a borthozó szekereket is elhajtották, ezért és más okokból a közönség a helyi szőlőtelepítésre fektette a fősúlyt. A régiek feljegyzései szerint a mai Miklós-utca végén előbb a Patikás-kertben, később a Posta-kertben 1575-ben már szőlője volt Méliusz Juhász Péternek, aki a jó bortermő Baranyavidéken született és nőtt fel. A XVII. század folyamán egymásra alakultak a szőlőskertek a város nyugati részén a feketeföldű talajon. A XVIII. század folyamán pedig a keleti homokos talajon. A legutolsó kert a Nagyerdő bejáratánál alakult Sestakert volt, mely legelébb is megszűnt. Minél jobban telepítettek szőlőt a debreceniek, annál jobban fogyott a kerti bor. Nemcsak a közönség kapott rá a gyengébb kerti borra, hanem a városi tanács is szorgalmazta a városi bor árulását. A bor bevásárlását és méretését a borbírák-ra bízta Debrecen város. A borbírák azzal a csapiárral, amelyiknek vettek, elmentek a borosemberekhez és itt kóstolták a tanács által megszabott árhoz a bort.

4 A borosembernek joga volt az árért adni vagy nem adni. Ha nem adták a megállapított áron, a városi tanács feljebb emelte az árakat. A borkóstolás tizedenként történt. Az elkóstolt bor mennyisége a boros adójához aranylott.

5 A bort akkor is hamisították a csapiárok. így 1796-ban a csapiárok bor gyanánt 10—19 garasos mesterséges bort, máslást mértek, mások a város kárára vakcsap-ot tartottak. A városi tanács mindkettőt eltiltja.

6 1 Zoltai Lajos : Debreceni szőlőművelésről. Népr. ért. 1914. évf. 57. lap. 2 U. o. 3 Török-magyarkori okmánytár. VI. 148.—161. 1. 4 Városi jegyzőkönyv. 179*2. 507. DVL. 5 Városi jegyzőkönyv. 1792. 827. DVL. 4 Városi jegyzőkönyv. 1796. 545. DVL.