Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

321 Lekvárral készítenek derelyét. „A lekváros derelye a kaszásnak ereje", azt mondják róla. Nem megvetendő étel a ,,piszkos haluska" sem. Főtt tészta ez, cukros lekvárral elkeverve. Ismeretes az a tréfás kérdés : „Melyik várban nincs katona?" Felelet : „A lekvárban." Aki megharagszik valamiért, annak Cigándon azt szokták mondani : „Ha nem tetszik, törjél a lekvárosból !" Lekvár a dísze a bélesnek is. Béles kétféle van. Az „apró bélest" olajban sütik. A rendes bélest kemencében. „Borított tészta" is jó a lekvárral, melyet az urak ,,omlós"-nak neveznek. A cigándi édesanya legnagyobb gyönyörűsége mégis az, mikor iskolába menő két-három gyermekének lekvárral keni meg a kenyerét, aztán kettétörve összeborítja, beleteszi a tarisznyájába és szerető szívvel útraindítja gyermekeit. A lekvárfőzése háziipara ősrégi Cigándon, milyen szépen lehetett volna ezt jövedelmező vállalkozássá tenni. Csak egy kis biztatás, irányítás kellett volna hozzá. Csehországban szintén nagyon régi a lekvárfőzés. A parasztházaknál főzött jóval gyengébb minőségű povidlit szépen csomagolva exportálják és a külföld, közte mi is megvesszük és jam néven elfogyasztjuk. A gyümölcs eltartása. Almát, körtét a tiszántúli magyar ember úgy tartja el télen, hogy ősszel éretten száraz időben leszedi, megtörölgeti, azután a hombárba levő búzába, rozsba, zabba elrakja. Fogyasztás alkalmával forgatja és amelyiknek hibája van, elhasználja. Ha meg nem fagy, újév utánig eltartható. A tojás eltartása úgy történik, hogy búzába rakják a vékonyabb végénél fogva. Felhasználáskor az apadt tojást használják először fel. VIII. A magyar ember fűszerszáma. A debreceni és tiszántúli magyar nép nagyon szereti az erősen fűszerezett ételeket. A használt fűszereket összefoglaló néven jűszerszámm\k nevezi. A húslevesbe szívesen főzi a petrezselyem gyökeret, sárgarépát, levét leszűri, sok tört borssal ízesíti, jóféle sáfránnyal színesíti. Mikor készen van, még több borsot, dióvirágot, esetleg gyömbért tesz a levesbe és úgy eszi. A sülthusok legtöbbjét, a töltötthusokat és töltöttpaprikát jól megborsolja. A pergeltlevesbe, parázs húsokba sok törött piros paprikát hint. Régen a bors pótolta a paprikát. Erősen sóz mindent. Szereti a majoránnát, citromot. Nagyban használták a mézet. A jómódú gazdáknál tömérdek volt a méz. Édesítésre csakis ezt használták. A nád-mézet (nád-cukrot) csak a városi nép vásárolta és használta. A XVIII. század szakácskönyvében ez áll : trágyázd meg jól nádmézzel 21