Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

317 rackhoz nagyon kevés cukor kell, édes és nagyon kellemes aromájú. A szilvalekvárt legszívesebben ringlót szilvából főzik. Ez nagyon édes. A szegény nép veresszilvából főzi, ehhez nagyon sok cukor kellene, mivel nem tesznek bele vadízű, savanykás, ezért ősszel a bercencei (besztercei) szilvából főzik a jó édes lekvárt. Erős fazekakban, ma már üvegekben elteszik télire. Nyáron szoktak még az édes körtéből is lekvárt főzni. E célra legalkalmasabb a szajkókörte, mely nagyon édes és bőtermésű. A tanyai ember sárga- és görögdinnyéből is főz lekvárt. Soká kell főzni, mert nagyon leves, így sok tűzrevalóval jár. A sárgadinnye-lekvár jobb mint a görög és cukrot sem tesznek bele. A szegény erdei ember kökényből, cukorrépából, bodzagyümölcsből főzi a lekvárt. Ezeknek neve : kökénylekvár, répalekvár, bodzalekvár. A kökénylekvár úgy készül, hogy ősszel az érett dércsípte kökényt magvastól lábosban vagy bográcsban víz nélkül főzik. Közben kavargatják. Azután a ritka szitára vagy galuskaszűrőre töltik, áttörik (passzírozzák) és főzik tovább. Rendesen cukor nélkül fő. A répalekvár úgy készül, hogy a répát meghámozzák, megreszelik, kevés vizet töltenek rá, jól megfőzik. Kétszer leszűrik levét. A rostos anyagot kézzel kifacsarják és főzik tovább, míg csak olyan sűrű nem lesz, mint a lekvár. Ezután kanállal eszik, vagy ha kenyér van, arra kenik és úgy eszik meg. A bodzalekvár. A bodzafa érett, fekete gyümölcsét, ha hamvas, leszedik a tányérjáról és főzik. Mikor már jóideje főtt, galuskaszűrőn vagy ritka szitán átengedik, hogy a magvát vagy a héját kivessék. Azután még sűrűbbre főzik s mikor elég sűrű, elteszik. Ezek a vadgyümölcsből készült lekvárok a debreceni erdőségben, hol idő és tüzelő van bőven, nagyon divatosak. így megy kicsiben. A nagyban való lekvárfőzés tanulmányozására újra a Tiszahátra megyünk és itt Kántor Mihály igazgató úr a népszokások nagyon jó ismerőse szívesen megmutatja azt az ősi lekvárfőzés-módot, mely még most is dívík ( jgándon és vidékén. Lekvárfőzés nagyban Cigándon. A munkájából jut a férfinak is, ami : az. De a gond !... Az az asszonyé. Neki kell számontartani, hogy a családnak mennyi lekvárra van szüksége újig. Hátha jövőre nem is terem? Három ünnep, 49 vasárnap, gépelés (csepelés), disznótor, fonaltor mind, mind számításba veendő. Egy-két komaasszony is lebetegedhetik, amikor komába kell főzni. Az edények közül jó ki kell választania, hogy melyikben akarja eltartani. Vas- és bádogfazikban vasízt kap. A cserépfazik is csak akkor alkal-