Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

289 ipar. Ebben az állapotában még nagyon kevés változat van az áruban. Főképpen a legprimitívebb mézesbotokat, mézesmogyorókat készítették. A mézesbot 10—30 cm. hosszú, 1 cm. vastag mézestészta ma is. A mézesmogyoró a tarhonya nagyságú szemektől egész a hüvelykujj vastagságú darabokig változik. A mogyorók közül régen nagyon kedvelt volt a borsosmogyoró, melynek tésztájába egy kevés tört borsot tettek és úgy süttöték meg. Pompás mézestészta, de a mai nép elhanyagolA XVIII. század elején már olyan kifejlett ipar, hogy a férFig. 61. ábra. Mézeskalács formametsző-vésők. Déri múzeumban. Meissel zum Gravieren der Lebzeltenformen im Déri Museum. fiak űzik és a mézeskalácsos céhbe tömörültek. A Déri Múzeum egy szép színes, virágos magyarnyelvű felszabaduló-levelet őriz 1738-ból, melyben Debreceni András és Kultsár János céhmesterek a Kovács Sámuel mézeskalácsos mesternél inaskodó Méhész Lukács nevű ifjút felszabadítják. Ebben a levélben Csizmadia András, Kökényesi János, Szabó Ferenc, Boldisár Mihály, Jándi János mézeskalácsos-mesterek nevei szerepelnek. Ezek a nevek bizonyítják, hogy a mézeskalácsos céh tagjai magyarok voltak. Hasonlóképpen a Déri Múzeumban 17