Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)
Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom
236 csirkepaprikásnak készítik el. Ez úgy készül, hogy leaprítanak sósszalonnát, megpergelik, aprított hagymát a forró zsírban szép pirosra megsütik, paprikát tesznek bele és a feldarabolt csirkét belehányják. Ezután vizet töltenek rá, sót tesznek bele és megfőzik. Rántottcsirke. A csirkét feldarabolják, besózzák. Azután 6—8 tojást egy tálba beleütnek. Száraz zsemlyét reszelőn megreszelnek, ezt a morzsát egy abroszon hagyják, egy harmadik tálban finom lisztet tesznek. Most a nedves csirkehúst a lisztbe mártják, megforgatják, azután a tojásba fürdetik meg, most a zsemlyemorzsába forgatják. így beteszik a forró zsírba. Itt jól átsül, ropogós lesz. Ez azután a felséges koszt. Vadhúsok. A vadak közül a nyulat, vadrucát, vadlibát paprikásnak főzik. Érdekes a varjúfióka evés. A fiatal varjút a hortobágyi parasztok zsákba szedik, megölik, megtisztítják, szalonnát aprítanak, ebbe vereshagymát hánynak és sütik. Ekkor belehányják a megtisztított, feldarabolt húst és ezzel főzik. Ha megfőtt, megeszik. Az öreg Hűse János nagyhírű hortobágyi gulyásszámadó sokszor elbeszélte, hogy az ő fiatalabb korában olyan divat volt a Hortobágy-pusztán a varjúevés, hogy az egyik fazékkal levették a varjúhúst, a másikkal felakasztották a főzőfára főni. A falvakban módosabb helyen levesnek főzik meg a varjúfiókák húsát, pompás erős, zsíros (szemes) leves fő belőle. \ rérevés, hurkatöltés a rokon népeknél. Az állati vért népünk részint babonából, részint szokásból eszi. A magyar nagyvágóhídakon akad nem egy vágólegény, aki az állatokból, leginkább a disznóból kiömlő meleg, zsíros vért megissza és azt mondja : jó. Én magam is ismertem egy embert, aki disznóöléskor jót ivott a leölt disznó kiömlő friss véréből. Ismertem vérszegény, tüdőbeteg embereket, akiknek a kuruzslóasszony meleg disznóvért rendelt és ezek hűségesen követték is a javasasszony tanácsát. Kiss Lajos kollégám közli velem, hogy Nagykálló vidékén többen vannak, akik a vért isszák. Disznóöléskor a kifolyó vért felfogják és megisszák. Vannak akik kijárnak a vágóhídra és az ott leölt marha vérét felfogják és megisszák. Ezek között vannak betegek, szegények, de egészségesek is. Valamennyien azzal a tudattal isszák, hogy az egészséget ad. 1 Nálunk a vért általánosságban feldolgozva eszi a nép. 1 Kiss Lajos múzeumigazgató levele.
