Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

201 Veszik a gyűszűt, addig nyomkodják bele, míg a lapot apró karikákra ki nem szedték. A lyukas lapot összegyúrják, újra elnyújtják és kiszedik. Most a tésztát forró zsírban szép pi­rosra megsütik. Gömbbé dagad a tészta sülés közben. Míg a tészta sül, a marhahús megfő, a levet megkészítik, tálba le­töltik és a megsült gyűszűfánkot beleszórják. Nagyon jó leves, de csak a módosabb házaknál kerül asztalra. 3. Tej- és gyümölcslevesek. A magyar ember a tejet nem issza magában, kávénak sem szereti elkészíteni, hanem felforralja és főz benne valamit. Leg­többször tördelt tésztát főz benne. Ez úgy történik, hogy a fővő tejbe tésztát, mégpedig tördelt tésztát, laskát, kockástész­Fig. 17. ábra. Zsendicevivők. Molketragende Frauen. tát, reszelt tésztát vet. Megfőzi, hűlni hagyja és megeszi. Ez a tcbe' tiszta. Tanyákon nagy divat ellés idején, mikor sok tej van. Karimáskása. A köleskását sóban, vízben megfőzték öregre, lé nélkül. Tálba tették. A kása szélét a tál karimájáig felnyom­kodták, közepén mélyedés volt, ezért nevezte a nép találóan karimáskásának. Ezután a kására forralatlan vagy forralt

Next

/
Oldalképek
Tartalom