Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

189 tőt, itt a csigacsináló egyik vála ki van fúrva és ebbe dugják az osztatlan, dísztelen penderítőt. A fa-csigacsinálók nagy száma mutatja, hogy az elmúlt évszázadokban milyen felkapott levesétel volt a csiga és milyen nagy népművészeti kultuszt vittek végbe ez egyszerű konyhaeszközön. A csigacsináló tartozéka a penderítő. Egy 25—30 cm. hosszú, dárdaszerű rudacska, melynek egyik vége tűszerűen vékony, másik vége jelentősen vastag. Anyaga bükk-, tölgyfa, vas, réz, csont. Legtöbb szépen van esztergályozva. Derékban számos ciráda, a végén gömb. Különösen lakatoslegények kedveskednek imádottjuk-^ nak egy-egy csínos penderítővel. A penderítő néha a csigacsinálóval össze van szerkesztve. Nevezetesen a penderítő a csigacsinálón képzett lyukba van dugva. A penderítő hossza 18— 25 cm. 3. A cserépcsigacsinálók. A debreceni kis fazekasok, sőt inkább a pipacsinálók remekelései, akik ezen is megmutatták művésztiiket. Nagyságuk 5—8 cm., szélességűk 15—20 cm. hosszú. Elejtik megrovátkázva, ezen csinálták a csigát, hátulja sima, a mester nevével, vagy annak neve rákarcolva, akinek készült. Némelyik hátulján lásra van tésztagomba-csináegy-egy kocka lyukakkal bemélyítve. Fő díszítési motívumok a tulipán, melyet annyiféle változatban stilizálnak, ahány Fig. 10. ábra. Mázas cserép-csigacsinálók. Kettőnek hátán gombatészta-csináló lyukgatás. Déri múzeumban. Irdene Formen zum Bereiten einer schneckenförmigen Mehlspeise. Darunter zwei mit Durchlöcherungen zum Bereiten einer pilzförmigen Mehlspeise.