Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A hortobágy-görbeháti középkori templom és temető - Tartalom

141 is szerepel, magától kínálkozó és kifejező jó helységnév. Kőudvarnak nevezik ma is Elep és Újváros között a Kadarcs vize által három oldalról körülvett azt a nagy darab földet, amely a hosszú határpernek is tárgya volt és utoljára barátságos megegyezéssel osztozott meg rajta 1795-ben Debrecen városa és Újváros akkori földesura : a kir. kincstár. Csakhogy Kőudvart a középkori oklevelek nem említik. Csánky sem ösmeri. Az első legrégibb említés róla Ali szerdár pasának Debrecen 1662. évi második behódolását szabályozó császári fermánjában található. A szerződött, vagy summa adó\al megterhelt debreceni pusztabirtokok között nevezi meg Ali pasa levele Kőudvart, Elep helyett, vagyis mint részt, az egész helyett. Még egy utolsó szó. Magam sem tartom kizártnak, hogy további kutatások során Elep puszta mai területén, valahol a Kadarcs mentén előtűnik másik templomrom is. Ekkor sem ajándékoznám Balmaznak a Szálka-ere mellett most feltárt templom helyét. Mert mindjárt arra gondolnék, hogy a mindent elsöprő 1241. évi tatárjárás után Elep életben maradt lakosai felperzselt és rombadőlt régi falujokból valami oknál fogva talán új faluba költöztek át és ott építettek új templomot. Ilyen esetek mostanában is történtek. Csak Tiszaeszlárt említem példaképpen. Hajdan még könnyebben ment egy-egy új település. Elepet 1307-ben kapta Debreceni Dózsa mester adományul Ottó királytól. Róbert Károly 1328-ban Dózsa fiainak adományozta Máta, Nagyiván és Nagymiklós hortobágymelléki falvakat is. Az adományozó levélben említés történik a Dózsafiak kegy uraságát élvező elepi egyházról is. Szinte bizonyos, hogy ekkor már Balmaz is a Debreceni családé." A cikk megjelenése után nem akartam egy politikai napi lap hasábjain a vitát elmélyíteni. Most sincs szándékomban, mert Zoltai Lajossal szemben nem vagyok illetékes és amint már hangsúlyoztam, én a régész szerszámjával, az ásóval dolgozom. Azonban a közölt igen becses cikk alapján röviden még is megjegyzem a következőket : 1. Báthori Zsigmond oklevelei, melyek Debrecen városát » Balmaz-puszta és a hortobágyi vám birtokába iktatják és amelyeknek földrajzi adataira Zolta' főképpen támaszkodik, 1583-ban keltek, amikor Máta már puszta hely. Ez oklevelek tehát nem lehetnek irányadók XIII—XIV. századi területi \ iszonyokra. Mi pedig erre vagyunk kíváncsiak és nem a XVI. század végére. Különben Zám határában is volt átkelő a Hortobágyon. (L. Zichy okmánytár II. 58. 1. és Századok VII. 285. 1.) 2. A közölt cikkből is kitűnik, hogy a debrecen—balmazújvárosi nagy határperben a Kis-Szálka v. Kövecses-laponyag elnevezést három különböző helyre is alkalmazták, aszerint, ahogy az érdek hozta magával. A debreceniek minél nyugatabbra