Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom

"200 Legtöbb halász maga köti a hálót. Ez a háziipar egyre kisebb lesz, a gyárak állítják elő a hálót. Minden halásznak a csizmaszárában, vagy zsebében benne van a hálókötőtű. Ha újat nem is csinál, a régit mindig kell javítani, foltozni. Az új hálónál a szemeket a pálhafára szedi és így nyújtja a hálót. A háló nagysága és hossza mindig a víz szélességéhez és a halász vagyoni helyzetéhez igazodik. Á Tisza áradásaiban, továbbá a kadarcsokban és pecékben öt-hét méteres hálóval halásznak. A háló falához egy-egy hálószélességnél jóval hosszabb fát kötnek, melynek húzófa a neve. Két ember kell hozzá. Ezek felgyürkőzve a vízbemennek és húzzák a hálót. A part egyik pontján a két vízben álló ember összejön és a bekerített kis kört kihúzza a partra, a bentszorult halak szárazra kerülnek. Ennek a hálónak a szélessége másfél méter s az alig méteres vízben egy fél méter a vízszint felett van. Ez a húzóháló hasonlít a Herman Ottó által leírt kétközháló-hoz. A balmazújvárosi kadarcsokban, vagy a kunkápolnási mocsarakban gyakran találkozunk ilyen húzóhálóval, melyet használat után az egyik húzófára csavarnak és eltesznek száraz helyre. Már sokkal nagyobb az a húzóháló, melyet a Kösün, vagy a Hortobágy-folvón használ a halász. A háló szerkezete olyan, mint az előbbié, de hosszabb : 14 méter, amannál szélesebb is. Húzásához szintén két ember szükséges. Húzókötelet sem ennél, sem amannál nem használnak, hanem a két .végén levő karók segítségével úgy viszik a vízben, hogy egyik kézzel alul, másik kézzel felül fogják és lassan úgy húzzák, hogy a háló alja a sekély víz sarán csúszik. (VIII. tábla 2.) A nagyobb vizeken már erősebb és jobban felszerelt háló válik szükségessé. A halász más hálót készít az állóvizekre és mást a folyóvízre. A Tiszán és morotváin erős, széles, öblös Fig. 28. ábra. Magyar dobóhálós kiönti a zsákmányt. Ungarischer Fischer mit Wurfnetz leert die Beute.