Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)
Függelék - Előtanulmányok a panyolai tölgyfaépítményhez - Tartalom
90 át kellett kutatnom a vízimalmokra vonatkozó, egyéb szétszórtan megjelent adatokat is, hogy megvizsgáljuk, vájjon a gátas vízimalmok fenékgátjai hozhat ók-e valami vonatkozásba a panyolai tölgyfaépítménnyel? E helyen tehát főleg azokat az adatokat vesszük figyelembe, melyek a fenékgátak, a keresztüláltal való gátak építésére, szerkezetére vonatkoznak. Geológusok azt tanítják, hogy pl. az Ecsedi-láp nem volt egyéb, mint a Nyírség diluvialis platója és a Szamos feltöltött partjai közé szorult tespedő víz. Hogy ez a folyamat mikor ment végbe, hogy a folyó partjának feltöltődését mi siettette, errenézve érdekes adatok állanak rendelkezésünkre. 1778-ban a Kraszna tisztogatásakor több helyen ásás közben kilenc láb mélyen a part alatt hajóroncsokat és teljesen megfeketedett hatalmas égerfa-törzseket találtak. 4 4 Bizonyos tehát, hogy valamikor nem mocsár volt azon a helyen. Az ecsedi uradalom urbariumai messze terjedő termőföldeket és népes községeket emlegetnek a XVII. században ott, ahol egy századdal később nádtenger volt. A XVII. század vége felé és a XVIII. elején teljesen elmocsarasodott a vidék. A falvak elpusztultak, a lakosok elköltöztek. ,,Az elmocsarasodás oka -— írja Takáts — az emberek gondatlansága volt. A gátak, pokolmalmok építése, halastavak ásása, zsallók, rekeszek emelése és a medertisztítás teljes elhanyagolása megbosszulta magát." 4 5 A medrét változtató folyóba hatalmas törzsek szakadtak, melyek a medret eliszaposították. Kihúzásukkal senki sem törődött. Szatmár városa alatt 600 fát számláltak meg a vízben, melyek közt voltak olyanok is, hogy huszonnégy ökörrel sem bírták helyéből kimozdítani. 4 6 Bármennyire is akadályozták ezek a mederbe szakadt törzsek a hajózást, a halászatot és a vizek szabad folyását, mégis ezeknél sokkal nagyobb károkat okoztak a gátasmalmok, melyeket a németeredetű hajósmalmokkal szemben ,,magyar malmoknak" neveztek. „Némely folyóvizünk medrét a sok gátasmalom annyira elzátonyosította, hogy a körülötte támadt hatalmas mocsárban a folyó igazi medrét felismerni sem lehetett, így keletkezett a Szamos és Kraszna-folyóból az Ecsedi-láp, a Berettyóból a Sárrét stb." 4 7 Ugyanezt hangsúlyozza Gallacz is, aki a Berettyó, Sebes-Körös sárrétjeit a malomgátaknak tulajdonítja. „Különböző célszerűtlen építmények, különösen malmok és azok fenékgátjai folytán a legnagyobb visszaélések követtettek el" s így a folyók valósággal elfajultak. Ha valamelyik folyó régi ágyát elhagyva új mederalkotáshoz fogott, az új folyáson azonnal malomgátakat emeltek és így az új meder képződését megakadályozták. 4 8 Az alföldi problémák alapos ismerője Kaán Károly is azt
