Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Figyelő

62 teti. Legkevesebb világító-eszközt közöl a színmagyar lakosságú Alföldről. A mesterkedés ismertetése Bátky Zsigmond tollából. Rendszeres világos feldolgozás. Foglalkozik a népi mesterkedéssel, a kisiparral. A szöveghez számos képet és ábrát ad magyarázatul. A viseletet Györffy István írta. Ő ma a legismertebb szakember ezen a téren. Ismertetését a férfi és a női hajviselettel kezdi. Rátér a kalapviseletre. A téli viseletből a sapkák formáját ismerteti, de hiányzik a bihari nagyon hegyes magas sapka. Az alsóruha (ing, gatya), valamint a felsőruha (szűr, guba, suba, bunda), lábbeli ismertetése jó. Meg kell jegyeznünk, hogy a botost nem kívül, hanem belül viselik. A debreceni egyszerű ember és asszony az egyszerű kötött harisnyát ma is botosnak nevezi. A munka hézagpótló a magyar néprajzi irodalomban. Mi csak azt sajnáljuk, hogy a Tiszántúl néprajzának nagyon kevés hely jutott ebben a szép nagy kötetben. Határozottan állítjuk, hogy a Tiszántúl színmagyar népénél legtöbb ősi darab található még ma is... Ezek ismertetése a magyar néprajzi irodalomnak elsőrangú érdeke lenne, mert ez a mienk, ez a magyar és sajnos, erősen pusztul. Úgy látszik, hogy a kiváló szerzők ennek az anyagnak a feldolgozását az ottani szakembereknek hagyták. Végül csak elismeréssel kell szólanunk arról a gazdag szókincsről, mely az egyes fejezetekben fel van halmozva, továbbá a széles irodalmi tájékoztatóról, mely a fejezetek végéhez van csatolva. Amazt a nyelvészek használhatják eredményesen, emez a néprajzi szakemberek munkáját könnyíti meg nagyon. A kiállításhoz lenne még pár szavunk. Több fényképet és jobb rajzokat érdemelt volna meg a munka. Ha a papír nem bírja meg a fénykép klisét, javítani kell a többi kötetnél. Ma már a néprajztudományban a fénykép a legjobb bizonyíték, mert nincs annyira kitéve a rajzolóművész ízlésének. A rajzoknak erőteljesebbeknek, kifejezőbbnek kell lenni. -— Reméljük, hogy az I. kötet hiányai tanulságul szolgálnak a többi kötet kiadásánál, és ezek a magyar nép kultúrájához még méltóbban fognak megjelenni. Az Egyetemi Nyomda hatalmas munkát végzett. Újból bebizonyította, hogy hivatása magaslatán áll. Ezért minden magyar elismerését érdemli meg. e. i.