Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Figyelő

58 vette körül. Érdekes, a meghonosodott kalap első formája háromszögletes volt. A kalap elterjedését megelőzőleg kuruc-magyar nyelven virágzott ki ez a biztatás is : „Kalpag szab rendet a Kalapnak", ami más szóval azt jelenti, hogy magyar fog parancsolni a németnek. A süveggel kapcsolatos közmondásaink valóban régibb eredetűek, mint azok, amelyekben a kalápot emlegetik. A boldogfalvai és a ceglédutcai Dobozy-nevű temetők megbolygatott sírjaiból egyetlenegy kalap se került elő. Annál szaporábban a vastag nemezből készült süveg a férfiak, és a gyöngyös bogláros párta kis- és nagyleányok porladó koponyája mellől. Még akkor mindenki nemzeti viseletben járt. A süvegcsináló egykori debreceni céhnek kénytelenségből kalapos mesterekké vedlett tagjai tanúskodnak arról, mikor lett hűtlenné Debrecen és környékének népe a magyar süveghez, a többféle anyagból, szövetből, posztóból, selyemből, bársonyból, szőrméből, bárány, nyuszt, nyest, vidra, medve stb. bőréből készíthető ősi süveghez, olyan egy-kettőre, ahogyan most a világháború után a szántóvető és földmunkás ember hirtelen nadrággal cserélte fel nyárra is még a Szittyiában megszokott gatyát és amilyen könnyen változtatja szoknyáját a gyengébb nem a divat szeszélye szerint. De térjünk írásunk tulajdonképpeni tárgyára. Ráczkevi József kalaposmester és társai, nyolcan, 1786-ban azzal a panaszos kéréssel fordultak a debreceni tanácshoz, hogy tiltassék el a Kalmár Társaság a kalapárulástól. Mert a fekete süveg viselését az emberek ezelőtt mintegy három esztendővel elhagyták és a német kalapot kezdték viselni. Ennélfogva a süvegesek kénytelenek voltak, hogy megélhessenek, a kalapcsináláshoz fogni. Ráczkevi, a kevés tagot számláló fiatal kalapos céh feje, elmondja kérvényükben azt is, hogy ő maga ezelőtt 21 esztendővel (tehát 1766-ban) kezdette meg Debrecenben a kalapos mesterséget, amelyet itt azelőtt sohasem gyakorolt senki. Mint még nagyon ritka foglalkozást választotta ezt kenyérkeresésül, minek utána szegénysége és félévig tartó betegsége miatt kénytelen volt tanulását a Kollégiumban félbehagyni. A kalapkészítést pedig Pozsonyban három esztendeig tanulta és külföldön hat esztendei vándorlással tökéletesítette magát benne.

1 A véleményadásra felszólított Kalmár Társaság tiltakozott a kalapos-céh kérelmének teljesítése ellen, reámutatva saját ártikulusaira, amelyek szerint szabad volt a süveg-árulás a kalmároknak is. Előhozta azt is, hogy Miskolcon Kassán 16 kalapos dolgozik ; ott mégis árulhatnak kalapot a kalmárok. 1 (Városi Ltr. Fogalmazványok gyűjteménye. 1786 : 35. sz.)