Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Előszó

4 a múzeum életéről és állapotáról szerkesztett évi beszámolók, a világháború alatt és után összevont és leapadt terjedelemben,, de nemsokára újra erőre kapva, egészen 1932-ig bezárólag ezt a címet viselték homlokukon. A Jelentésnek 1914-ig, a háború után 1926-tól kezdve Függeléke volt, melyben a múzeum tisztviselői önálló cikkekben számoltak be kutatásaik eredményéről. Amikor a régi városi múzeum Déri Frigyes-adománya és az új kultúrpalotába való átköltözés folytán egyszerre megerősödött és fellendült, ez a Függelék egyre több helyet igényelt s 1931-től kezdve terjedelmében jóval felül is multa a szorosabb értelemben vett Jelentést, úgy, hogy a napi és szaksajtó, továbbá a müveit közönség is — dacára a hivatalos címnek — nem a Déri-Múzeum Jelentéséről, hanem nagyon helyesen annak Évkönyvéről írt és beszélt. Ez a körülmény indított bennünket arra, hogy immár három évtizedes múzeumunk szóbanforgó kiadványát olyan új névvel illessük, amely a tartalmat nagyobb mértékben fedi és azt gondoljuk, hogy ezzel a bel- és külföldön szokásosabb elnevezéssel jobban illeszkedhetünk be mind a nemzeti, mind az egyetemes kulturáért küzdők sorába. Hogy pedig ebben a fontos és valóban terhes pozícióban harcos helyünket megállhassuk, jelen Évkönyvünkben Figyelő címen új rovatot nyitunk. Ugyanis eddig csak a nyilvánosság elé vittük ötleteinket, elgondolásainkat és kutatásaink eredményeit, de nem gondoskodtunk arról, hogy olvasóink figyelmét felhívjuk olyan körülményekre és következményekre, melyek munkásságunkkal szoros összefüggésbe kerültek ; különösen pedig nem volt terünk arra, hogy a velünk foglalkozó bírálatokkal szemben véleményünket nyilváníthassuk avagy kartársaink működésére a figyelmet mi is felhívhassuk. Továbbá helyet kívánunk nyerni olyan természetű elgondolásainknak is, melyeket sem a múzeum életéről szóló részbe nem tudunk beleilleszteni, sem pedig rövid terjedelmük miatt önálló dolgozat számba nem jöhetnek. És mikor mindezeket tesszük, Évkönyvünk első folyamát útjára engedjük : igaz tisztelettel és hálával emlékezünk vissza azokra a kiváló úttörő és fáradhatatlan elődeinkre, akiknek elsősorban köszönhetjük, hogy a Jelentésből Évkönyv fejlődött, az őrhelyből küzdőtér szélesedett, amelyen helyünket megállani becsületes törekvésünk.