Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)
Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom
"294 sok régi históriát meg lehet tudni tőlük. Becsületességük közmondásos. A vízzel, a jéggel folytatott örökös küzdelem erősen megviseli szervezetüket. Étkezésük, pihenésük semmi rendhez nincsen kötve. Kitűnő helyismeretük bámulatos. Minden fát, bokrot ismernek, a víz alatt minden örvényt, lyukat tudnak. Tudják a folyó áradását és apadását, a haljárást, a hal szokásait. Örökösen keresnek, kutatnak, mint a vadászok. Messze eljárnak a zsákmány után. Napok, hetek múlva térnek vissza portyázó útjukról. Ha jó helyre akadnak, várnak, lesnek. Ilyenkor türelmük kifogyhatatlan. Mivel munkájuk eredménye legtöbbször a szerencsétől függ, azért nagyon babonás emberek. Hisznek a lidércben, mely magas lángokban tűnik fel előttük, a folyam rossz szellemében, mely a hálót leköti a folyam fenekére és ha nagyon húzzák, eloldja vagyis elbontja azt. Még mindég félnek a vízi embertől, aki a tavakban, nádasokban él. Lát a víz alatt, hallal él, akire ráteszi célját, lehúzza a víz alá. 10 4 Babonás lelkük erős vallásos érzésű. Védő szentjük Szent Péter. Ezt a szentet vallás különbségnélkül elfogadják a halászok. A halász-fohász egyszerű, de őszinte : „Szent Péter segíts ! Jól tudod, hogy hova megyünk, azt is tudod, mit akarunk !" Babonáik közül a következőket sikerült feljegyezni : A halász sem „fírget", amit a horogra tesz, sem szerszámot nem ad kölcsön más halásznak addig, míg az ő szerszámai nincsenek elhelyezve a vízben, mert azt tartja, hogy a szerencséjét adja oda. A horoglerakásnál sebesen dolgoznak. Azt tartják, hogy annak van nagyobb szerencséje, vagyis az fogja a legtöbb halat, aki legelébb lerakja a horgot. A tiszai halász déli harangszó alatt nem ül ladikba, még akkor sem, ha a kolompja szól, ami pedig azt jelenti, hogy a horgon hal van. Déli harangszó alatt még horgot sem vet, azt tartja, hogy úgysem fogna semmit sem. A halászok este raknak horgot. A horgok lerakása, illetve mint ők mondják, elvetése néha éjféli tizenkét óráig eltart. Ekkor lefekszik. Ellöki magát a zöld parton és alszik 2 óráig. Ha a rövid alvás alatt nagy fehér kutyával álmodik, sőt azzal veszekedik, úgy, hogy kézzel vagy marokkal kell védekeznie : felébredvén eszébe jut az álom, már sejti, hogy nagy szerencse éri. Ekkor örömében Istenhez fohászkodik. A tiszacsegei református halász elénekli : Örvendj egész föld az Istennek. . . kezdetű kálvinista zsoltárt, most már egészen biztosra veszi, hogy egy darab halat fog. Mi sem természetesebb, mint hogy a darab hal alatt ők nagy halat értenek. Pál Imre halászmester azt állítja, hogy az álom be is válik. 10 4 Ecsedi I. Poros országúton Debrecen 1925. 6. lap.
