Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom

291 A sulymot fazékba öntötték, jó sok vizet töltöttek rá, jó tüzet raktak a fazék mellé vagy alá és elkezdték főzni. Régen a kemencében főzték. Űgyis fűteni kellett télen a szoba melegítésére. Ennél a tűznél a súlyom is megfőtt. Soká főtt. Mikor jól megfőzte, késsel felhasítja két oldalát, héját szétfeszíti és kieszi belőle a jó parázs belet. Régen sok-sok szegényemberés gyermek táplálkozott súlyommal a Tiszamentén. ,,Csege hallal, meg súlyommal íl !" — mondta a régi közmondás. Míg még a gesztenyét hazánkban meg nem honosították, a nagyobb alföldi városokban, így Debrecenben is sulyomáruló asszonyok árulták a piacon a főttsulymot.

10

2 Ők a vizek partján lakó emberektől megvették, fa volt bőven a debreceni erdőkön. Nem kellett pénz érte, háton ingyen hozták ez erdőkről. Főzték a sulymot. Azon melegen felvitték a piacra, sulyomvágó széken megvágták és elmérték. A megvágás ügyességet kívánt. Az asszony leült egy kis gyalogszékre. A sulyomvágón volt több káké). A kákó alá erős kést tettek élével lefelé. A főttsulymot a kés éle alá helyezte, balkezével a sulymot tartotta, jobbkezével a kés nyelét nyomta, a kákó a kés hegyét szorította, egy ügyes metszéssel levágta előbb az egyik, majd a másik tüskéjét. Ez ment egymásután, pár fillérért egy kupával vágott tötte. (75. és 76. ábra.) 10

2 Ecsedi I. : A magyar gesztenye. Fig. 75. ábra. Sulyomárulás. I. Súlyom. II. Sulyomszék. III. Sulymot mérő kupa. K. Kákó. Verkauf von Wassernüssen. I. Wssernüsse. II. Verkauf stand. III. Massgefäss. K. Schneidewerkzeug. Fig. 76. ábra. Sulyomvágószék. K. Kákó. Sneidestand für Vassernüsse. és a vevő markába töl Kincses Kalendárium. 17