Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom

273 gen. A Déri múzeumban jelenleg két fapapucs van. Az egyik 32 cm. hosszú, 9 cm. széles akácfa lap. Elől kantárszíj, hátul saroktartószíj rajta. A fapapucs másik típusa az, mikor a puha fatalpra oldalt ócska csizmaszárbőrt szegeznek, olyan nagyságban, hogy a csizmafejet befedje. Ez a talpszegély egy vasszeggel megerősítve, felül egész hosszában kihasítva, eleje zárt, hátulja nyitott. Két oldalt két drótkarikára fut, ennek segélyével kötötték fel úgy, hogy a spárgát keresztülvették rajta és a csizma fején erősen rákötötték. Ebben aztán állhattak, járhattak a jégen napszámra, nem fázott fel a lábuk. (XV. tábla 5., 7., 9.) Télen a Tisza jegén még talán nagyobb a forgalom, mint nyáron a folyóvizén. Ha a Tisza beáll, a merészebb és szegényebb emberek átsétálnak a Tiszán. A révésznek nagyon megszaporodik a munkája télen. A kompot járatja, míg tudja. Ha a víz pillédzik, csak azért átviszi járművét, hogy összetörje a gyenge jeget. Ha érzi, hogy a víz beáll, part mellé vontatja a kompot. Ott vigyáz rá. Naponként kétszer körülvágja, hogy be ne fagyjon, össze ne törjön, azután jégi utat csinál. Kijelöli az utat, keresztül gallyakat tűz a jégbe s ez jelzi az utat a magános utasnak. Azután készíti az utat a járműveknek. Léket vág a széles jégen, s ebből meri a vizet a jégre ; hizlalja a jeget. Sőt egy pár szekér szalmát is elhint és ezt locsolja meg gyakran. Mikor jó félméterre megvastagszik, megindul a terhes szekér közlekedés. Meghízlalja egy méter vastagra is, ott, ahol nagy a közlekedés, karfát is állít mellé, hogy a szekér vagy gyalogos le ne csússzék róla. Tiszalökön, ha a jég gyenge, vastag deszkát raknak a Tisza jegén keresztül és ezen járkálnak. Lelépni a deszkáról nem szabad, mert a jég alá vész a könnyelmű. Mikor a jég zajlik, a révész nem közlekedik, ha mégis valami súlyos ok kényszeríti a közlekedésre, ladikba ülteti az átmenőket és a ladikkal kerülgeti a zajló jégtáblákat. Teherszállítás a jégen. A tiszamelléki ember télen, mikor a Tisza beállott, állandóan a Tisza jegén jár át a szemben levő partra. Ilyenkor nem keresi a révhelyeket, hanam toronyirányt „ vesz. Rendesen a sima jeget választja, nem bukdácsol a nagy, élére állított táblákon. Nemcsak egymásután ballagnak gyalogszerrel, hanem szánon is kelnek át. Érdekes átkelést láttam az elmúlt télen Dorogma határában. A szegényember pár véka életet vitt egyik tanyáról. Sietett a gáton, mert nagyon hideg volt. Amint a partról lement, egy nagy jégrögöt keresett, rátette a búzát és botjával tolta a jéggel együtt. A teherszállításnak egy nagyon egyszerű és rendkívül ésszerű módját ismertem meg benne. (62. ábra.) 18