Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom

"268 teljesen rögzítve van. Használata úgy történik, hogy a fiú rááll és egy szigonnyal hajtja magát a jégen. Ez a közlekedési eszköz kicsi alakba szánka, nagyalakban szán. Fejlődése hasonló a finn-lap kapulkához, melynek az alján levő széles talp mutatja, hogy a sítalpból fejlődött, itt pedig a szánka és a szán határozottan a korcsolvából fejlődött ki. (60. ábra 7.) A szánka vontatási módjában egy lépés a kényelem felé, amikor madzagot kötnek az első összekötő léc közepére és az egyik rááll vagy ráül, a másik gyermek vontat. Még tovább az, Fig. 60. ábra. Közlekedés a jégen. Korcsolyák. 1., 2. Csont korcsolya. 3,.—6. Fakorcsolyák. 7. Szánkó, mint korcsolya. Verkehr auf dem Eise. Schlittschuhe, 1., 2. aus Bein, 3.—6. aus Holz. 7. Schlitten als Schlittschuh zu gebrauchen. mikor a két léc végére kötnek egy-egy erős madzagot és így vontatják. Ez utóbbi nagyobb terhet is elbír. Ez a gyalogszánka, a Tisza mellett. Ha a szánkát a magyar nagyobb alakban csinálja szán, Debrecenben szánka a neve. A szánba már igavonó állatot, lovat, ritkán a lassújárású ökröt fogják, ezt a pásztorkodásban a téli takarmányozásban, méginkább a mezőgazdaságba, téli szállításra nagyon használják. így alakul ki a szánka két talpából a szánka. De ezen a szánkán nem szánkózik, hanem iszonkodik, csak azt a két