Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)
Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom
257 ráköt egy-egy két méter hosszú deszkát. Kezébe vesz egy evezőt és rááll a Tisza vizére. Lábát széjjelveti, az evezővel lendít magán és szép lassan átkel a Tiszán. (48. ábra.) Ezután a parthoz farol, a deszkákat leoldja, kihúzza a partra, melléteszi az evezőt, elvégzi dolgait, visszajön újra, felköti a talpakat és ahogy átjött, vissza is megyen. A halász más járművet használ a híg vizén, mint az álló vizén ; másat a sebes vízen, mint a csendes vizén ; másat a mély tónál, másat a rét mocsarain, a sásban, mint a sík vizén. A régi csónakot egy darab fából maguk vágták és égették ki. A régebbi nagy csónakot tölgyfa törzséből vájták. Az ilyet /w/o-nak nevezik. A hajó a halász szerint az a nagy nehéz vízijármű, melyet egy darab tölgyfatörzsből faragott ki. Súlyos darab, hegyes orra, vagy eleje van. A Tiszamentén nagynéha még találunk egy-egy ilyen primitív ősi csónakot, a mai halász a könnyebb, olcsóbb ladikon járja a vizet. Debrecen sz. kir. város Déri múzeumában van ilyen vájt hajó kettő. Az egyik Kunmadarasról került, 4 m. hosszú, 80 cm. széles, 27 cm. mély. A Tisza egyik morotvájában találták elsülyedve és így került Madarasra az olajmalomba, hol félszázadon át olajpogácsát kevertek benne, ezzel impregnálván, súlya 156 kgr. Tagolva van, orránál egy 27 cm. és faránál egy 52 cm. hosszú rés van. A másik ennél is nagyobb, a gergelyi halászok emelték ki a Tiszából és behozattam a múzeumba. Ez is tölgyfa. 430 cm. hosszú, 71 cm. széles, 28 cm. mély, 356 kgr. súlyú. Ez négy osztályú, elől egy széles borda. Ezek a hajók laposfenekűek, elől hegyesek, hátul ívesek, túl nehezek. Éppen ezért megülnek a vízen, nem borulnak könnyen. Három rekeszének két vége el van rekesztve a hosszú derekától. Az evező tartására nincs fülük. Hegyes orruk ki van lyukasztva. Ebbe fűzték a kötelet, amikor ki akartak kötni. Ez is tagolva van. Elől 120 cm., faránál 65 cm., régen ez volt eleje. Ámde itt megcserélhették a helyet, mert régen az első részbe egy lyuk volt fúrva, melybe a kötelet húzták, de az utóbbi időben a farát használták elejének és ebbe van eresztve egy nagy vaskarika, melynek segítségével kikötötték. (49. ábra.) A nóta is ezt mondja : Fig. 48. ábra. Átkelés a Tiszán ,,lábó"-n. Übergang über die Teiss auf einer Fussrille. 17