Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom

"237 I. A Berettyómentén az ócska szita-rostakérget használják fel rákászásra. Ennek az alapját madzaghálóval vagy fűzfagallyal befonják és erre teszik a májat. A felső részére három zsineget tesznek, mely kantárszerűen fut össze. Ebből egy madzag nyúlik egyenesen felfelé, ezt kötik rúdra és ezen függ a vízben a rákfogó. Kivetése úgy történik, hogy a keretre három egyenlő távolságú helyen egy ócska patkót kötnek. Ez a három patkó lehúzza a különben könnyű kérget a vízbe. Leeresztés előtt egy darab májat tesznek a fonadékra. Erre megy a rák, de elmenekülni nem tud. Ilyen rákfogóból egy-egy három-négy tagból álló rákásztársaság húsz-harminc darabot lerakott a Berettyóba vagy az Érbe és sokszor szerencse kísérte munkájukban. (41. ábra.) 5. Rácsával. Ez a neve az Alföldön annak a külön szerszámnak, mellyel kizárólag rákot fog a magyar. Feltehető, hogy a rács szóból származtatják. Egy ilyen rácsa Sajóról került a Déri múzeumba. Egyszerű nagyon. Egy 40 cm. átmérőjű hordóabroncs hálóval van be vonva. A kör szélén egyenlő távolságban négy darab 40 cm. hosszú madzag kantárszerűen egy csomóba összekötve, melyből felfelé egy 65 cm. függesztő vékony zsinór jön ki. Ez a zsinór arra szolgál, hogy ezt egy két-három méter gally végére kötik és a szerszámot ennélfogva eresztik a vízbe. Kivetése úgy történik, hogy a rákász egy nagyobb szagos májat tesz a szerszám közepébe, a szerszámot vízbe ereszti, megerősíti a parton és vár. A rák rámászik a májra és eszi. A rákász óvatosan kiemeli a vízből és leszedi róla a rákot. A rákász legtöbbször nem egy rácsát, hanem öt-tíz darabot kivet és így nagyobb a szerencséje. Matolcson a rácsa alatt a tenyérnyi nagyságú kagylót értik. 6. Hálóval. A csegei halászok hálóval fogják. Beleakadt, kihúzzák és leszedik a hálóról. Makiári Sándor öreghalász beszéli, hogy Tiszacsegén, Ároktőn, Dorogmán a nagyhalászat alkalmával annyi rák került a hálóba, hogy három-négy óráig szedték ki belőle. A Túr folyóban ma is nagyon kezdetleges, de ötletes rák„ fogót használnak. Egy szál vesszőt meghasítanak, ebbe szöszszel beszőtt gilisztát kötnek. A gilisztát azért kell beszőni, hogy a rákok le ne egyék a fáról. Az így felcsalizott vesszőt beleereszti a vízbe. Mikor a rák észreveszi a csalit, rákapaszkodik és bontogatja. Addig kínlódik vele, míg a rákász észreveszi és kihúzza a vízből. A kifogott rákot zsákba rázza.