Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)
Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom
"234 Osváth Pál, az egykori bihari csendbiztos, nagyon rokonszenvesen ír a pákászokról. Különösen hüségüket, megbízhatóságukat emeli ki. Ritka eset volt, hogy a gonosztevőknek bűntársai lettek volna, bár a betyárokkal saját érdekükben jóviszonyban voltak, sőt egyik Kornádi környékén a nádasban élő pákásznak, akinek a Bach-korszakban tiltott fegyvere volt, ő adott puskaport. 7 1 Ma a rétek lecsapolva száradnak az alföldi melegben. Az ekevas felforgatta a szűz földet. A réti emberek koldusok lettek, hírükkel, nevükkel elpusztultak. A réti embernek egyik hasznos foglalkozása a gyíkínyezís. Szegény, egyszerű emberek századok óta nyár utolján eljárnak gyékényezni, télen pedig feldolgozzák. A sáros, vizes vidéken, elsősorban a Sárréten, laposokon bőven terem a gyékény. A gyékényvágó emberek társaságba verődnek és elmennek gyékényt vágni. Ma már egy vállalkozó fogadja őket ríszíbe, rendesen két kévét kap öt kévéből. A gyékényezők dolgozó ruhája a fehérítetlen vászonból készült „kankó" (ing), ,,sinkó", a hosszú, bő gatya, csizmaszárból bocskor. Eszközük a kaszadarabból kikalapált hosszúnyelű kacor. Kötésig belegázolnak a vízbe, tövénél vágják el a gyékényt, kiusztatják a partra, kiteregetik, forgatják. Tíz nap múlva kévébe kötik, keresztbe rakják, elszállítják. Ez a kinti munka. Télen otthon feldolgozzák. Erre három eszközt használnak, a „gyíkínyvágót", a „szövőt" és a,,kosárkötőtűt". A gyékény szövését részletesen megírta dr. Ébner Sándor 7 2 és Szűcs Sándor. 7 3 Amaz a bodrogközi, emez a sárréti gyékényszövést írja le részletesen. Készítményekül a szakajtókosarat, a szatyort, kenyér, tyúkültető és ruháskosarat, lábtörlőt, kupulykót, gyékénycipőt említenek. Én az Ecsedi láp vidéki gyékényeseket láttam, akik csíkputtont, szakajtót, méhkasokat, liszt és búzatartó-kosarakat készítettek. A Déri múzeumban levő ilyen edénybe 100-—150 kg. búza is elfér. Magassága 110 cm., átmérője 80 cm. Ezeknek alakja ősi. Bizonyára a hatalmas búzatartó agyagedények után következtek, a magyar kulturális életben messze megelőzvén a gabonáshordókat és a kenderből szőtt zsákokat. Ámde jól keresett a gyógyítófűvek árulásából is. A magyar ember azt tartotta : fűben, fában van az orvosság. Ki ismerte jobban a rét virágait, gyógyító füveit, mint a pákász. Nem volt olyan betegség, amelyre ő gyógyítófűvet ne tudott volna 7 1 U. o. 67. 1. 7 2 Ébner Sándor, Gyékényszövés a Bodrogközön. Ért. XXI. (1929)109—112. 1. 7 3 Szűcs Sándor : A gyékény feldolgozása és eszközei a biharmegyei Sárréten. Debr. Szemle, 1933. évf. 10. (72.) sz.
