Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom

225 kálják, míg újra meg nem indul a háló. Végre a vezérrúd a kiszedőlékhez ér. A halászlegény kihúzza a két rudat és jó erővel megdobja. A síkos jégen a könnyű rúd egészen a másik tanyáig csuszik. Mikor a háló az egyik hajtólékhez ér, a legények azt mondják : Csat ! — Ez azt jelenti, hogy a csatpálca a lékig ért, abba hagyják a húzást. Elmennek kettővel, hárommal tovább, ott veszik ki a kötelet és húzzák lassan a lékig. Mikor a háló a kiszedőlékhez ér, egy kört zár be. Az apacsot kiveszik, leoldják és félreteszik. Hozzáfognak a háló kiszedéséhez. Egyik legény összefogja a haló inát, hogy a hal ki ne szökjék. Jobbés baloldalt a szárnyakon két-két legény húzza a hálót és mindenik szárnyat maga mögé rendben lerakja. Az egyik szól : Fig. 40. ábra. Hálóhúzás a jég alatt. — Zog unter der Eisdecke. „csóva". A háló két oldala az első csóváig kijön. Most a mélyvízi része jön. A halászmester előveszi a görbe letartó villát, beleakasztja mind a két alsó inát és lenyomja fenékig azért, hogy a hal ki ne szökjön. A görbe letartóvassal (X. tábla 9.) összetartják a háló alját, hogy a hal meg ne szökjön. Most jön a háló kiszedése. Egyik halász a palás inat, másik az ónas inat szedi, vagy mint ők mondják : feji a jég alól. A háló fejeséhez nagy gyakorlottság kell. Egyik nem maradhat el a másiktól. Egyenlően kell a hálót kifejni. A hálóba szorult halat pedig egymásután hányják ki a jégre. Jó fogás esetén mázsa halat is fognak egyszerre. De megtörténik, hogy egyetlen hal sem akad a hálóba. Ellenben a holt Tiszában temérdek súlyom, gaz, szemét jön belé. Ilyenkor a másik tanyára mennek, innen a harmadikba. Rendesen naponta három tanyát lékelnek ki és húznak meg. 15