Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom

"184 kötésig. Belegázol a vízbe. A tapogatót felemeli és lenyomja a vízbe. Most vár, hogy mozdul-e a víz. Ha igen, kezével belenyúl a tapogatóba, keresi a zsákmányt. Addig űzi, míg meg nem fogja és a vállán átvetett madzagú hálózacskóba teszi, melyet menetközben a vízben húz maga után. Ha nincs mozdulás a tapogatóban, nincs zsákmány sem. Ilyenkor felveszi, lép egyet és újra lenyomja. így gázolja a vizet, nyomkodja a tapogatót fél nap, sőt egész nap is előre, jobbra, balra. Nagy munkájának kicsi a jutalma, de ő kevéssel is beéri. (19. á.) Végezetül meg kell em­lékeznünk a lepi háló-ról. Ez is borítószerszám, de ezt in­kább a nagyvizekben hasz­nálják. A szerszám egyszerű. Ez a szerszám a háló és ta­pogató összeszerkesztése. —­Alakját tekintve megegyezik azzal a szerszámmal, melyet Hermann 0. borító-néven em­lít a Velencei-tó vidékéről. 38 Négy fűzfagallyat meghajlí­tanak és ezt páronként egy­máson keresztül teszik, meg­kötik. Alul egy nyolcszegle­tes gúlán áll, felül egy négy­szegletes nyílás van, melyen egy 3—5 méteres rúd van keresztül fektetve. A szer­szám oldala hálóval van be­vonva. (V. tábla 10. ábra.) Ősszel a halak, különösena ponty, csapatokban jár. Pi­henni összebúvik, bányát ver. Nagyhálóval való halászatkor a körbe beszorult pontyok sokszor leszállnak a Tisza fenekére, gyorsan gödröt ásnak, bányát vernek és így akarnak a veszély­től kimenekülni. Fig. 19. ábra. A halászok tapogatnak a Hortobágy­folyóban. Fischer tasten den Fluss Hortobágy ab. Az előbbi esetben a halász veszi a lepit, óvatosan oda­férkőzik és hirtelen lefedi, meglepi őket. Odamegy és felül kiszedi a zsákmányt. Az utóbbi esetben szintén odamegy ladikon, hol a víz erősen buborékol, a nagy háló megáll és itt is leborítja az összebujt halat. Vállalkozása jól sikerül, megérdemli a fáradságot. 3 8 Herman O. id. m. I. k. 337 1. 221. ábra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom