Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom

178 ,'m is elél. Die Hecht ausgebunden. A sok vért veszített állat így kikötve is nyáron háromnégy napig, ősszel és tavasszal a hidegebb vízben egy hétig is elél. Ez idő alatt sikerül a halászoknak valamely közeli városban eladni. Tavaszi áradáskor a tiszai morotvákon, vagy réteken a sekély vízben sikerrel alkalmazzák a stangli horgot. Az egész két szem horogból áll, melyet a sekély vízbe vert két karó közt kifeszített zsinegre kötnek. (IV. t. 7.) Ha a víz széles, több szerencsére van kilátás, többször két szem Fig. 14. ábra. horogot kötnek ki és több A harcsa kikötve a horgon két hétig stangli-horgot állítanak fel. (IV. t. 6.) Dorogma környékén számos ilyen horgot lehet találni. Nyáron a halász a csendes Tiszán csónakázik. Csendesen úszó ladikja mellé két-három szem horgot ereszt. Míg legénye lassan evez, maga a hajó farán ülve egy fakanálszerű szerszámmal a vizet ütögeti, s a víz pukkanásszerűen szól. A puttyogás hallatára a ladik körül ólálkodó harcsa azt hiszi, hogy a hal megugrik, vagy más hal kap a csali után : eszeveszetten kap ő is és rajta veszít a vigyázatlanságán. Gyakran nagy baj éri a végeshorgot. A halász addig húzgálja, vagy a zsákmány addig rángatja, hogy elszakad és egy része a Tisza fenekén marad. A halász nem hagyja odaveszni a horogdarabot. Találékonyságán nem fog ki. íll)r

aFentő-t csinál. Keres a Fentő. — Angelsucher.