Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom

160 kétközháló, melynek mindenik végén egy-egy botlófa van. E fáknál fogva húzza az alacsony vízben két ember a hálót. A halfogáshoz padmalyt, vagy öreg fűzfa tövét keresik, mely alól a víz kimossa a földet. Itt sok hal meghúzódik, hűsöl. A botiófát vivő két ember óvatosan bekeríti az alkalmas helyet. A botlófák alsó végét ferdén alászúrják a padmalynak. Amikor a hálót megrögzítették, már körül van zárva a fűzfatő v

a§y padmaly. A körön kívül a négy taposó tapossa a háló ónos inát a fövenyben. A két matató pedig bemegy a körbe és kézzel-lábbal keresi a halat. A matatok kézzel kapnak a hal után s ha megkapják, kiadják a hálón kívül figyelő turulyásnak, aki kezében a hegyesvégű haltartó kast, a turulyá-1 tartja. Körösladány vidékén sokat próbálkoznak a matatással és néha egy mázsa halat is matatnak egy nap. Az ütőhalászat. Szigonyozás. Az ütőhalászat kétségkívül az emberiség legősibb halászási módja. Az ember ősi szerszáma az ütőszerszám volt. Ez kezdetben nem is volt szerszám, hanem egy darab kő, vagy egy keresetlen fa, mellyel a halat a vízben elütötték. Lehetett egy tompa balta, talán éppen kőbalta, melyet hosszú nyélre alkalmaztak és úgy ütötték a vízben a meglátott egy vagy több halat. Mi sem természetesebb, minthogy az ilyen keresetlen fával való halászat mielőbb a szúróhalászatba ment át. A primitív halász kihegyezte a vékony erős rudat, rálesett a halra, ügyes csapással felnyársalta azt és a partra vetette a zsákmányt. Ezt a fából készült szúrót csakhamar egy jobbminőségű vasszúró követte. Több méter hosszú rúdra vashegyet erősítettek. Az erősítés módja egészen primitív volt. A vékony vashegyet gyökérrel, vagy másik vashuzallal a fa végéhez kötötte és kész volt az egyágú szúró. Ezt az ősi szerszámot ma is szigonynak nevezi a nép. Minthogy a primitív módon felkötött vashegy sokszor leszaladt a rúdról, arra jött az ember, hogy ha a vashegyet a rúd végére húzza, jobban megáll. A szúró végére köpű-t képzett ki. Ezzel már a kimunkált szigonyhoz jutunk. Kimunkálatlan szúró ma már csak a gyermekek kezében található, akik a rúd végére drótot kötnek, vagy a rúd végébe szeget vernek, reszelővel kihegyezik és a Tiszántúl mocsaraiban halászgatnak vele. (12. á. 1.) Ha a tél beállt, a kis víz befagyott, a szigonyt korcsolyázásra használják fel. Két lólábszárcsontra állanak, vagy fából faragnak korcsolyát, a szi-