Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom

147 A vészfő a vízfolyás ellenében nyílik azért, mert a hal mindig a víz ellenében úszik. A hortobágyi halász gyakran nem rak vészfőt a lésza végére. Teszi pedig ezt akkor, mikor a lésza szélén nádas vagy sík víz van. Ilyen esetben a lésza két szélét szabadonhagyja. Csak a mélyebb vízben rak le három vészfőt. E vészfők kengyelalakúak. A lésza végét a halász a vészfőkbe hajtja. Bejáratuk szűk, udvaruk elég kicsi. A hal könnyen betéved a szépen hajló nádfal mentén, sürög-forog a vészfőben, de a tüskeszerű nádfal nem engedi ki. Ezt a lészát nem merőlegesen állítják a víz folyására, hanem ferdén, hogy a lészához tévedt halat még jobban félre, a vészfőbe vezesse. (7. ábra.) A vészelés nagyon kényelmes halászat. Ha a halász lerakta a vészt, jól lekarózta, naponkint kétszer kimegy ladikján a vészfőig, ha van benne hal, merettyüjével kikanalazza a vészfőből a csolnakba. Ha jó szerencséje van, egy fél ladikkal is kikerül a három vészfőből. II. Versézés. A rekesztőhalászat minden módja több-kevesebb átalakítással megvan a magyar halászoknál. A versek vagy verselyek egyes fajtájával a kishalász alkalmas időben kimegy a vadvizekre, erekre. Kiveti verselyét, kirakja lészáit a lángokon, az áradásos partokon, de az állószerszámokat legfeljebb csak holtágakban, a Tisza egykori fattyúhajtásaiban, az elnádasodó vadvizekben rakja le. A verse anyagát a környezet szolgáltatja. A tiszai halász, ha versé-t köt, szép vékony, hajlékony fűzfavesszőből készíti. Ez a ,,vesszőverse" lehetett a tiszai halász ősi rekesztőszerszáma. A vesszőverse torpedó, vagy még inkább szivaralakú kasszerű készítmény. Hossza két-három, sőt négy méter is, szélessége a félmétert nem haladja meg. A verse készítéséhez nagy ügyesség kell. Téli munkája a kishalásznak. Késő ősszel a halász elindul vesszőszedni. Jártában-keltében a Tisza mentén a füzesekben a legszebb, a legérettebb vesszőket válogatja ki. Bendesen nem ad hírt senkinek, hiszen a parti * füzeseknek annyi ellensége van, hogy ő már igazán nem jön számításba. Ezután hideg, zimankós téli napon a boglyakemence mellett nekiül versét készíteni. Két fűzfadeszkalapot farag. Köralakúak ezek. Az egyik átmérője 20 cm., a másiké csak 15 cm. Ez a versekfa. (I. tábla 11.) A két versekfa szélén lyukakat furkál oly sűrűn, mint amilyen sűrűre a versét fonni akarja. Következő lépése a vessző12*