Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom

144 a földbe szúrja és aztán vékony, hajlós vesszővel a szükséghez képest áthimeli. A négy oldalhoz négy darabot készített. Az ügyesebb halász széket csinál. A lészaszék áll egy hosszú nyárfa- vagy füzfagerendából. Felső része laposra van faragva ; kellő távolságra kifúrva. Alsó része félgömbölyű. A két végén egy-egy pár láb van beleerősítve. Ezen áll. Ez a szék hordozható. A halász télen még a szobájában is dolgozhatik rajta. (6. ábra.) Mikor így a lésza vagy a lészafő készen van, a halász kiviszi a kiöntésekre. Nyáron egyre lesi, mikor árad a Tisza gyorsan és ha erősen árad, siet ki a partra. Irtja a füzest, helyet csinál a lészának. A négyfalú lészánál a négy fal tégla alakban van felállítva, vesszővel összekötve. Ez a lészafő. A lészafő belsejében van a tágas udvar (U). A keskenyebbik oldalon torkollik a tölcsérre szűkülő síp (S), a sípba pedig 4—5 méter hosszú terelőlésza (L). Ha a hal a hosszú lészához ért, orrával óvatosan azt végig tapogatja. Ha nem elég ügyes, a sípon át az udvarba siklik, ahonnan nincs többé visszatérés. A négyágú lészafő a tiszadobi kiöntésekben volt régebben használatos. Sokkal általánosabb a hajlított lészafő. A hajlított lészafő két részből áll : a kéttömlöcű lészafőből és a hosszú lészából. A jobboldali, nagyobbik tömlöchöz simul a rövid filieng (F). Megtörténik, hogy az áradás nagyon gyors. A víz olyan magas, hogy a medret színültig megtölti, de az ártérre nem lép ki. Ilyenkor a vészlős halász egyszerű praktikus lészafőjét vállára kapja és kiviszi a Tiszára. Bozótos helyen, hol egy kis lapály van, vagy tisztás a partban, kiteszi és várja az eredményt. Különben ezek a szegény emberek folyton lesik a Tiszát, s ha áradni kezd, a parti bozótban előre kiirtják a gazt lészájuk számára. A lészát a halász úgy állítja fel, hogy jobbról egy négy lépésnyi darabot bekanyarít elipszis alakban, balról, vele szemben egy kisebb három lépésnyi darabot hajt csiga alakban. A két félfő felső részét egészen összeereszti, alsó részén egy nagyobb rést hagy és ebbe ereszti a 8-—10 méter hosszú lészát. Hogy a lészához került hal könnyebben betévedhessen a tömlöcbe, a bejárat elé egy 12 szál vesszőből készült fillenget állít és a lésza baloldalán a nyílást elzárja vele. A fiileng tehát csapda. Egyik része a vészfőlésza baloldalához van kötve éppen a fordulónál, a másik vége az udvarban szabadon nyúlik. A filleng a maga görbületével, mely könnyen is mozdul, betéveszti a halat a tömlöcbe, ahonnan már nincs többé visszatérés, mert a filleng torsos része és a lésza hegyes vége visszatartják a kifelé tolakodót. A kétségbeesett hal mégis mindenképpen igyekszik menekülni a lészafőből. Végső kétségbeesésében a potyka, csuka, mint jól ismert szökőhal, hatalmas