Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)
Függelék - Előtanulmányok a panyolai tölgyfaépítményhez - Tartalom
95 a szabadságharc után nagyobb mérvben kifejlődött vízszabályozási munkálatokra és az ezekkel kapcsolatos intézkedésekre, melyek a kuruc-háborúk után újraépült magyar gátasmalmoknak halálát jelentették. Már az ötvenes években megindult — malomcsatornák ásásával mentve a legszükségesebb malmokat — a gátasmalmok és egyéb, a folyók medreit összeszűkítő és a víz szabad lefolvását akadályozó építmények eltávolítása. 7 5 Gyula határában a Fehér-Körös medréből 23,486 öl hosszúságban 190 drb cölöpöt húztak ki. A városban egy régi vízimalom gátjának 800 drb cölöpmaradványát ásták ki. Gyulavári határában 176 drb cölöpöt szedtek ki a Fehér-Körösből. 7 6 A tarjáni malomgát utolsó maradványait 1888-ban távolították el a Sebes-Körös medréből. 7 7 Egy Csermák Antal nevű mester 12 nap alatt 260 emberrel 1677 drb malomcöveket húzatott ki bizonyos favontató masina segítségével, amilyet a tiszaháti nép ma is ismer. 78 Több helyen, hogy a gátak szétszedésének és a cölöpök kihúzásának szörnyű munkáját elkerüljék, inkább átvágásokat készítettek. 7 9 Önkéntelenül is felmerül a kérdés, hogy ezeket a hatalmas cölöpöket mind a gátasmalmoknál, mind a panyolai építménynél, valamint a cejtes vagy cöjtös hajósmalmoknál a mély víz fenekére vert malomszögeket milyen módon verték le? A régieknek meg volt errenézve a különleges eljárásuk, melynek tárgyalásától e helyen el kell tekintenünk. 8 0 A felsorolt adatok után világosabb képet alkothatunk magunknak a fenékgátakról. A malomgátak szétrombolásakor kihúzott cölöpök nagy száma arra mutat, hogy azokat meglehetős szorosan verték le egymás mellett éspedig ha valóban erős és vizet át nem engedő gátat akartak építeni, akkor két sorban, hogy a közét a már említett anyagokkal kitölthessék. Az ú. n. hidasgátakat máskép nem is lehet elgondolni. Vesszőgátaknál az őrkarók, illetve sövénykarók a sövénvfonásnak megfelelő távolságra állhattak egymástól. A fenékgát olyan hosszú volt, mint amilyen széles a folyó, melyet keresztül fogott. Elérte a 75 öl hosszúságot is. A magasság a víz mélysége szerint 1—2 öl közt váltakozott. A hajók és a sószálak részére a gátak közepén elzárható nyílást hagytak • (sclyép, selvépfej, zsilip). 8 1 Ha a zsilip ászokfája magasan állott, akkor a gát mellett összegyűlt víznek két lábnyi esése is volt a zúgóban, amely körülmény a sószálakra könnyen veszélyessé válhatott, mert sebes árral vagy örvénybe sodródtak, vagy a partnak vágódtak. Miután a malmok is gyakran a gátak nyílásai előtt állottak, a sószálak közeledésekor azokat is el kellett a part felé vontatni, nehogy a sótalpak a sebes vizén a malom alá kerüljenek, ami
