Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Függelék - Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon - Tartalom

159 tengelyébe akasztott vaskarikába hosszúnvelű fejsze az oldalsallangokba pedig vasvillák voltak téve. Én azt hiszem, hogy itt a félelem nagyobb volt, mint a farkasveszedelem. A Berettyó és Sárrét nádasaiban elég gyakori volt a farkas. Az e vidéken lakó, megöregedett emberek még jól emlékeznek rá és azt is tudják, hogy veremmel fogták meg őket. Ezek az ügyes és merész emberek tetteikről messze földön ismerősök voltak és jóhírü farkasvadászok hírében állottak. Ezek az emberek jól ismerték a nádast, ismerték a farkasok járását is és ismerték a farkas természetét. A nádas szélén a farkas járása környékén vermeket ástak. Ezek a vermek két öl szélesek és két öl mélyek voltak. A verem fala a tetejétől kezdve a mélyFarkasverem kihegyezett karóval Wolsgrube mit zugespitztem Pfahl. sége felé gyorsan szűkült. A fenekébe egy méter hosszú, jól kihegyezett keményfa-karót állítottak. A tetejét gizgazzal vékonyan befedték és rá egy darab büdös húst tettek. A farkas a hús szagát messziről megérezte, mihelyt oda ért, mohó étvággyal ugrott a húsra. A verem teteje alatta beomlott, a farkas bele esett a verembe, a karó pedig felnyársalta (15. ábra). Ugyanígy írja le hallomás után a farkasvermet Bazsa Ernő konyári lakos is. A vermet a nádas mellé vagy a baromfiól közelébe két öl mélyre ásták és az a verem folytonosan szűkült lefelé. A verem fenekébe egy olyan hosszú karót vertek, amelyik a verem felé embermagasságig ért. Most a verem tetejére keresztbe két rúdat tettek és az egészet gizgazzal befedték. A kiálló rúd tetejére egy kosárba egy hangos libát tettek, amely Fig. 16. ábra. Farkasverem élőliba csalogatóval Wolfsgrube mit lebender Ganslockun. folytonosan gágogott. Kint