Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Függelék - A biharmegyei konyári korarézkori temető - Tartalom

84 olvasónak maguktól is elmondanak, főleg ami a kiterjedést, nagyságot és formákat illeti, mindazt a szövegben is elmondani feleslegesnek tartom. A konyári rézkori temető felfedezésével kapcsolatban már az első fejezetben röviden megemlített 1932. évi október 14-iki kiszállásomat nyomon követte a következő napon, október 15-én a rendszeres ásatás megkezdése 3 munkással. A Kállócsatorna átrekesztéséhez lehordott föld kb. térdig érő gödrének déli végén húzattam az első kutatóárkot, a gödörben széthányt sírok után igazodva ÉD irányban, amely árok megtalálta az 1. sz. sírt. Kibontása alatt cudar esős idő támadt hideg ÉNy-i széllel, úgy, hogy a munkát csak okt. 20-án tudtam 4 munkással folytatni. Ezen a napon a nagy gödör déli végénél több sír nem mutatkozott s azért a következő kutatóárkot a gödör nyugotí szélével párhuzamosan ástuk, melyben estvéli holdvilágnál megmutatkozott a 2. sz. gyermeksír. Délután a gödörben, a 15. sz. széthányt sírból egy réz késpengét sikerült megmentenie Az ásatás október 21-én rosz idő miatt ismét szünetelt, de 22-én 4 munkással újra folytathattam. Ekkor a 2. sz. sírt tártam fel és megtaláltam a 3. 4. sz. sírokat, továbbá az 5. sz. edény-sírt. E sírok szakszerű feltárása, az összecsomagolás s ezzel az első próbaásatás befejezése holdfénynél történt. A bihari hideg szelek miatt a temető további feltárását 1932 tavaszára halasztottam. Ez az idő elérkezvén, dr. Kiss Vilmos községi orvos a konyár—hencidai útépítésnél újabb leleteket figyelt meg s levélbeli szíves értesítésére már április 11-én Konyárra utaztam a terep megtekintése és a leletek összeszedése végett, azonban a rézkori temető további ásatására akkor még nem gondolhattam. Ez utamat visszajövet összekötöttem sárándi kiszállásommal, hol dr. Nagy Lajos református lelkész lekötelező szíves vendégszeretetét és kalauzolását élvezve, régészeti (Testhalmok) és részben néprajzi vonatkozású szemleútat tettem. A körülmények úgy alakultak, hogy a tavaszra tervezett konyári ásatást egyéb irányú elfoglaltságaim, különösen váratlanul közbejött hivatali akadály és a nyári panyolai ásatások miatt kénytelen voltam őszre halasztani. Míg ezek történtek, Kiss Vilmos dr. konyári orvos kedvet kapván az ásatáshoz, saját költségén és kezdeményezéséből a kállóparti temető nagy földgödrét egészen s annak északi pereme mentén pedig a terepet két helyen megvallatta, amikor is a gödörben három üres sír helyét (12., 16. és 17. sz.) találta, továbbá egy egész (10. sz.) és egy fél sírt (11. sz.), mely utóbbiból márványkalapács került ki, míg a gödrön kívül feltárta a 13. és 14. sz. sírokat. Kiss Vilmos dr. kitűnő megfigyelő és műkedvelő régész lévén, a sírokra vonatkozó jegyzeteit és utólagos bemondásait szeptember 17-iki konyári kiszállásom alkalmával, mint teljesen megbízható és