Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Régészeti kutatások - A panyolai tölgyfaépítmény háromrendbeli ásatásának története

43 mögött cövekek, dorongok és úszadékfák tűntek elő. Scherf dr. megkezdte földtani vizsgálatait először lent közvetlen az építmény mellett eszközölt fúrásával, szintezéseivel és a rétegek felmérésével. (IV. tábla.) Aug. 25-én az uszadékfák eltávolítása és a palánk teljes kibontása volt soron szélről számítva a második hosszanti törzsig, azaz a meredek part tövéig. Döntő fontosságú egyik eredmény az volt, hogy az első hosszanti törzs a palánkon áthatolva, véget ér s folytatása nincs, ellenben a palánk tovább folytatódik a meredek partban. A másik pedig az, hogy a jobboldali karók a 15-től a 21-ig megnövekedtek csaknem 2 m. magasságig. A Illj cölöp közelében, az építmény alsó szintjén egy újabb középkori cserépdarab került elő. Az ásatást vezetőben ezen a napon alakult ki az a vélemény, hogy az építmény talán nem egyéb, mint mocsaras helyen, ősi magyar módra, két erős sövényrekesz közé döngölt agyagfal megmaradt talapzata, mely a palánkkal egy — nagy valószínűség szerint — közép kori erősség ÉK-i külső szögletét alkotta. Augusztus 26-án leapasztott munkáslétszámmal megkezdődtek a felmérések, számozások, fényképezések és tatarozás, mely megszakítással tartott 27-én is. Ugyanis ezen a napon délután múzeumőr Kozma dr. főszolgabíróval és egy halász segítségével csolnakon felfelé evezett a Tiszán, átvergődve egy, a nép által jól ismert gázló sebes sodrán az ú. n. gelérdei dűlőig, hol korábban tűzhelyek látszottak a jobb partban és ekkor is különféle korú cserepeket gyűjthettek össze. Visszatérőben gyalogosan felkeresték a balparti panyolai határon, túl a gáton, a vidék egyik legendás helyét, a „Remete" nevű holt Tiszamedret, melyben a nép szerint a feltárthoz hasonló faépítmény maradványai látszottak, amíg a tavaszi nagy árvíz újra el nem borította. Valóban a vízzel telt „Remete" partján-álló ősi tölgyerdő sötétzöld falát tükrözte. Aug. 28-án a felmérések befejeződtek és múzeumőr elbúcsúzván a Tisza partjára kirándult jóembereitől, másnap, aug. 29-én reggel a tovább kutató Scherf dr-t magára hagyva, csolnakon Vásárosnaményba ereszkedett. Dr. Scherf Emil embereivel még egy hétig maradt Panyolán. A kellő méreteken és szintezéseken felül összesen 17 fúrást végzett a Zsaró-kertben és kettőt a már említett Vásármező-dombján. A második ásatás eredménye tehát új fordulatot adott az építmény rendeltetése felől feltételesen alkotott első feltevésnek. Azonban a megmaradt helyzet világosan hirdette, hogy egy újabb és mielőbbi harmadik ásatás lefolytatása eszközlendő, hogy az ásatást vezetőnek aug. 25-én kialakult véleménye, melyet különben a geológiai kutatások, a topográfiái viszonyok és öreg emberek visszaemlékezései is támogattak, megerősödjön