Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Régészeti kutatások - A panyolai tölgyfaépítmény háromrendbeli ásatásának története

37 kereste a roppant érdekesnek és becsesnek ígérkező fatö'rzses panyolai partot és arról számos fényképfelvételt és méreteket készített. (I. tábla 2. és II. tábla 1.) A Déri-múzeum a lelőhely lehető épségét biztosítandó, levélben kereste meg Streicher Andor dr. mátészalkai alispánt, hogy Panyola község elöljárósága útján rendeletileg tegye meg a szükséges intézkedéseket a partból kiálló törzsek, cölöpök további rongálásának megakadályozása végett, továbbá arranézve is, hogy a községi elöljáróság a várható őszi és tavaszi áradások idején a helyet figyelemmel kísérje és a Déri-múzeumnak az építmény sorsa felől szükség szerint legyen híradással. Szatmár vármegye alispánja, aki ettőlfogva az ügyet minden alkalommal nagybecsű pártfogásában részesítette, 4972—1931. számú rendeletére Panyola község főjegyzője, Csonka László, lelkiismeretes munkásságát itt is megmutatva, már december 10-én írásban jelentette, hogy az őszi áradás okozta partomlás a faalkotmányt pár méterrel kijjebb hozta, láthatóbbá tette. Azonban más munkálatok, a kedvezőtlen idő, sárbamerült utak, magas vízállás s egyéb akadályok miatt a kiszállást hamarább, mint 1932 március eleje, nem lehetett megtenni. A panyolai főjegyző március 5-én kelt újabb jelentésére Kozma főszolgabíró március 12-re tűzte ki a megtekintés napját, mielőtt a tavaszi nagy áradás bekövetkeznék. A panyolai elöljáróság és az érdekeltek ugyanezen időre kérettek a Tiszához kifáradni. Kozma főszolgabíró és Sőregi múzeumőr Jándon keresztül autón jutottak el Gulácsig, hol a télvízzel borított mezei dűlőkön szekérre szálltak át s úgy hatoltak a panyolai révig, a Tisza jobb partjára, hogy a kirendelt csolnakon majd átkelnek a folyón. Tervüket nem válthatták be, mert a Tisza március 5-ike után újra átállott, ami nem lett volna baj, azonban a közeledő tavaszelő melege a jeget mindkét part széltében mihamar felolvasztotta, úgyhogy sem gyalog, sem csolnakon nem mehettek átal rajta. A révbeli hidasra nem is gondolhattak, mert az elmerülve, beiszapolva feküdt a part alatt. A túlparton a derék panyolaiak főjegyzőjükkel, továbbá a későbbi ásatások és az ásató iránt annyi szeretettel érdeklődő Szarka Boldizsár református lelkészükkel hasonlóképpen hiába fáradtak ki nyúlgáttal kerített ősi falujokból. A szemle, a felvételek és a megbeszélések nem történhettek meg. Csupán a távolról készített fényképfelvételek mutatták, hogy az előző évihez képest a parton erős változások vannak. Erre következett a Tiszának emlékezetes, szokatlanul nagy tavaszi áradása, mely után a május 21-én levélben megkeresett Csonka főjegyző június 4-én szíves volt jelenteni, hogy a faalkotmányból 12 gerenda látszik és hogy a felügyelettel megbízott mezőőrök bemondása szerint, ugornyai halászok