Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Függelék - Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon - Tartalom

257 a vevőknek, amelyik nem fért a deszkadarabba, azt a kalapja mellé tűzte két oïdalt és úgy árulta. Régen sok tollat eladott, darabjáért három-négy forintot, sőt nem egyszer tíz forintot is kapott. Később, midőn a pénz szűkült, nem pénzt adtak neki a darutollért, hanem tüzrevalót, „izikkórót". A régi tiszántúli vásároknak érdekes árusa volt a Darutoll áruló. Ott lépegett nagy önérzetesen a vásárban. Kalapja körül volt rakva darutollal, jobb tenyerében maga előtt tartotta a kerek tölgylapot, melynek szélein fúrott lyukakban a tollak voltak szurkálva, úgy, hogy a tollak kifelé görbültek. És kínáita a tollakat. Ha sok darutolla volt, négyszögletes deszkalapon Fig. 76. ábra. Daru- és túzoktoll áruló-deszka. Vcrkaufbrelt mit Kranichfeder für Kranichfedern. Im Déri-Museum. két kézzel tartotta maga előtt. Ez a lap 50 cm. hosszú, 23 cm. széles lap. Széle körül van lyuggatva és ebbe dugdossa a darutollat. Ha pár tolla volt, egy nagy burgonyagumóba dugdosta és úgy árulta a szegény ember. A tollárulóknak annál jobb dolguk volt, mert a debreceni kalaposmesterek társasága nemcsak hogy nem tett tollat, de " nem is engedett tollat tenni az eladásra kerülő kalapok mellé. A Kalapos Társulat közgyűlése 1877-ben, midőn a gyapjú debreceni csárdás kalapoknak 1 frt 60 kr.-ban állapítja meg az árát és a finom gyapjúból készült debreceni csárdás, vagy Bogyó- vagy Szalai-kalap árát pedig 2 frt 20 kr.-ban, egyszersmind kimondja : ,,hogy akármely egyén a helybeli Kalapos Társulat közül akár maga, akár neje, akármiféle segédje árulóhelyen tollat vagy rózsát tűz eladás végett akármi néven neve10