Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)
Függelék - Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon - Tartalom
"250 Hajnal beállta előtt az alvócsapatot hasoncsúszva közelítették meg. A darucsapat állva alszik, csak egy figyel, az őrdaru. Füredi szerint a megközelítésben a legveszedelmesebb távolság a 200—250 lépés, mert e távolságon leghamarabb észreveszi az őrdaru őket, ha közelebb mennek, akkor már nem veszi olyan könnyen észre, a csúszó embereket a fűben, mert — szerinte — ,,a daru magas állat és túllát rajtuk". Ezután is a legnagyobb óvatossággal hasoncsúszva megközelítették 40—50 lépésre és ekkor a csapatra egyszerre sütötték el fegyvereiket. Volt olyan év, hogy egy őszön 32 darut is lőttek. (71. ábra.)Vidravadászás a befagyott Tiszán. A felső Tisza vidékén, ott, ahol a Túr belefolyik, nagyon érdekesen vadásszák a vidrát a befagyott Tiszán. A befagyott vizén üldözővadászatot nem folytathatnak, így a lesővadászatot alkalmazzák. Télen, amikor a Tisza teljesen befagy, a vidra tanyázó helye körül egy léket tart magának nyitva a jégpáncélon oly módon, hogy fagy ás idején sűrűn, kb. minden öt percben a lék helyén képződő vékony jégréteget felüti, kimászik a jégre, kis időt töltve a jég tetején újból eltűnik a léken a jég alá. A vadász keresi a jégen, a part közelében az ilyen vidra léket s amidőn rátalál egy ilyen lékre, leül közelébe lesbe. Fölszerelése egy jó éleshegyű csákja, egy töltött fegyver, amely legalább is négyes seréttel van megtöltve. A vadász még egy kis szalmát, vagy száraz avart viszen magával, amelyre ráül, vagy rááll és vár. A vidra a léket felüti, felkapaszkodik a jégre és teste kint van félig a jégen, a vadász e pillanatban lő rá. Biztos, azonnal ölő lövés keli, mert még ezesetben is a víz a jég alá húzza a vidra tetemét. A lövés után a vadász rögtön félreteszi fegyverét, a Csákjával a lékhez szalad, ezt a víz alá dugja és a vidra után kanyarint s rendszerint ráakad a Csákjára a lelőtt és a víz által a lékhez felszorított vidra. A vidrát szokták még zsákkal is fogni a felső Tisza vidékén. Ez akkor történik, mikor a Tisza nagyon leapad úgy, hogy a partján lévő fás, gyökeres részek szabadon maradnak. A vidrák itt szeretnek tanyázni. Itt aztán kapával, hosszú rúddal, zsákkal próbálnak a szegény emberek vidrát fogni. Megkeresik a legalsó, a vízhez legközelebb álló lyukat, ennek szájára rátartják a zsákot, a többi felső lyukakon rudakkal döfölik, vagy ásóval ássák a vidra tanyáját addig, míg az az alsó lyukon menekülni kényszerül : így a zsákba ugrik és ott agyonütik. Vadászat csalival. A lesővadászatnak nagyon gyakori módja a csalival való vadászat. Főként a Hortobágy vadvizes vidékén vadlibára és vadkacsára vadásznak csalival. A csali kitömött vadliba, vagy kacsa. Az öreg libát űgyis megnyúzzák, mert a bőre nem fő meg. A lenyúzott bőrt szalmával kitömik és a lába fejét levágják, hogy beszúrható legyen a földbe.
