Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Függelék - Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon - Tartalom

"217 néhány ilyen sliccelőt, akik, hogy ha verebet a fán, vagy valamely lyukba kiszemelték, puskájukat ráirányították, olyan biztosak voltak céljukban, hogy a lövés után mindjárt tartották is a markukat, amelyikbe az áldozat biztosan beleesett. A régi világban Debrecenben olyan nagy divat volt, hogyha már egy fiú zsebredugott kézzel járkált az utcán, ha zsebét meg­nézték volna, biztosan gumipuskát találtak volna benne. Fig. 59. ábra. Verébvadászat gumipuskával. Sperlingjagd mit Schleuder. Pár évtizeddel ezelőtt divat volt, hogy agyagból csináltak golyókat és azt megszárították és ezekkel lövöldöztek a gumi­puskából. Egyik ismerősöm nemcsak megszárította, hanem kemencébe ki is égette a golyókat és ezekkel vadászott. Ezek a sárgolyók úgy szárított, mint égetett állapotban nagyon veszedelmesek voltak, úgy emberre, mint állatra. A gumipuskás gyerekek és suhancok annyi sok kellemet­lenséget okoztak úgy a városban, mint kívül, különösen az ablaküvegekben és testi épségben, hogy a városi rendőrség és csendőrség már a világháború előtt betiltotta. Ma minden vadásznak legelterjedtebb eszköze a lőfegyver, vagy puska, melyet évszázadokkal ezelőtt a Felvidékről hoz­tak Debrecenbe. A szorgalmas debreceni nép megtanulta készí­tését és elterjesztette az egész Tiszántúlon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom