Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)
Függelék - Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon - Tartalom
"199 várta be, megállott neki. A juhász egyik kezével a két első, másik kezével a két hátulsó lábát összefogta, nyakába vette a nem sokkal ezelőtt még dühösködő kutyát és elvitte. Tóth Bandi, a híres gulyásbojtár csak a szemébe nézett a villámló szemű szilaj marhának, mindjárt megszelídült és meghagyta magát fogni. A régi csikósok lovakat gyógyítottak, 110 meg loptak is szemveréssel (hipnotizálással). A parasztasszony ma is, ha a tyúkólban tyúktetűvel megrakodik, a kávás kutat kilencszer körülkerüli, mikor ezt megtette, belenéz, hite szerint a tetű mind elmegy róla. A vízimolnárokról beszélik, hogy a patkányt azáltal irtották ki, malmukból, hogy éjfélkor lisztet szórtak a vízbe és varázsigéket mondottak, a patkányok elhagyták a malom területét. A vizeket lecsapolták, a malmok eltűntek s a molnárokkal együtt odalettek a varázsmondások is. A patkányt szokták pusztítani még patkány elűzéssel is. Ez akként történik, hogy vascsapdával vagy más patkányfogóval elevenen megfogják a patkányt, ezután tüzes vassal kiszúrják a szemét, a bőrébe a gerince hosszán át vasdrótot dugnak végig és más kínzásokat is tesznek rajta és ekkor eleresztik. A szörnyen megkínzott állat fájdalmában üvölt és harapdál mindent, ami útjába esik. Bebújik a lyukba is és a társait összeharapdálja és ezáltal elriasztja. A tanyai nép azt tartja, hogy ilyen módon el lehet űzni a patkányokat. A patkányirtás érdekes faja a patkány elküldése. Ezt a módszert kb. három évtized óta hallom a tanyák közt, azonban a leírását nem tudtam megkapni. Mondták ugyan, hogy ez is, az is el tudja a patkányt küldeni, mikor azonban oda mentem és érdeklődtem ennek a módszernek a mibenlétéről, egyáltalán nem volt hajlandó semmit sem elárulnia Végre Száva János 72 éves okányi (Bihar megye) földmívestől megtudtam a következőket : A patkány elküldés hajnalban történik. Akkor, amikor a nap fölkel, sem nem előbb, sem nem később. A patkányelküldő ember abba a helyiségbe megy, ahol a patkány tanyázik. Nem áll a küszöbre, hanem úgy áll, hogy az egyik lába küszöbön belül, a másik kívül legyen. A tekintete pedig állandóan Kelet felé legyen. Most elkezd számolni kilencvenvenkilenctől lefele. És így mondja a varázslatot : „Van itt, kilencvenkilenc patkány !... Van itt kilencvennyolc patkány !... Van itt kilencvenhét patkány !... és így számol lefele egészen egyig. Mikor az egyet is elszámolja, kissé megpihen. Azután balkezével Kelet felé int és hangosan ezt mondja : „Nincs itt egy patkány sem ! — s kezével újra Kelet felé int. Patkányküldés közben nem szabad semmire se gondolni, csupán csak arra, hogy a patkányok elmennek. Figyelmét semmire sem szabad a patkányűzőnek terelni, mert akkor nem