Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Függelék - Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon - Tartalom

"185 levágták, a belét kiszedték, a fejükre húzták. Aztán levették és a tökön ott, ahol a szem esett, két lyukat fúrtak, hogy lássanak. A tököt beusztatták maguk előtt a vízbe. A fejükre húzták. Beültek a vízbe nyakig. A víz tetején a tök látszott esak. így ülve, vagy állva maradtak órák hosszáig. A vadkacsa, vagy a szárcsa a tök felé úszott, nem sejtvén, hogy a tök alatt ember rejtőzik, egészen közel úszott és a tök alatt rejtőző ember a víz alatt megkapta a lábát és elfogta. Fig. 38. ábra. Vadkacsafogás üres féltökkel. Wildentenfang mit Kürbis. A vén vadkacsa óvatos volt, nem jött a tök felé, leginkább a butább vízi tyúkok és szárcsák jöttek közel és azokat lehetett •elfogni. Fogolyfogás hóalagúttal. Kemény télen, amikor nagy hópustolás van, könnyű foglyot fogni a tanyák között. A tanya háta megé, „amerről az idő jön", egy jó vastag vendégoldalt lefektetnek a földre. A hó behordja a vendégoldalt. Amikor megáll a pustolás, óvatosan kihúzzák a hó alól a vendégoldalt és ott egy alagút marad a hóban. A tanyai ember egy kis ocsút szór a lyuk szájához. Egy fél marékkal jól be is szór, hogy az *