Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Függelék - Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon - Tartalom

"180 egymáshoz érjenek. A hurok szabadvégét egy karóhoz köti é a karót leveri a földbe. A hurok közé búzát vagy más szemet szór. A fogoly megérkezik. Kapar, tipeg a hurkokon. Végre belelép a hurokba s addig húzza, erőlködik, míg egy másik hurokba is belelép és végül úgy belegabalyodik, hogy mozdulni sem tud. Szajkó fogás hurokkal. A debreceni erdőkön a tisztásokon földművelést űznek. Itt rendes tanyaépületek vannak. A föld terményeinek azonban nagyon sok ellensége van. A vadak nagyon garázdálkodnak. A már érő kukoricának nagy ellensége a fácán és a szajkó, vagy, mint a nép nevezi: a mátyásmadár vagy csak mátyás. Ezek a madarak rászállnak a kukoricacsőre, kibontják a csuháját. Ez az érő kukoricánál nem is olyan nagy munka. A szabaddá tett csőről szedegetik le a szemeket. Úgy, hogy mikor a gazda, vagy szegény harmadosa töri, félig vagy egészen lefosztott csöveket kap egész nyári munkája fejében. E gyakori és súlyos károkon elkeseredett szegény ember elhatározza, hogy pusztítja a madarakat.Fegyvere nincs, nem is tarthat, így a következő fogóeszközt eszeli ki. Ő húzza le félig acsőről a csuhát. Az így szabaddá vált csőre hosszú lófarkszőrből vagy madzagból hurkokat köt. A szajkó rászáll a csőre. Elkezdi bányászni a tengerit róla. Addig veri itt is, ott is, hogy a feje beleakad a hurokba és felakasztja magát a zsákmányon. Ilyen ügyes hurokvetéssel több madarat láttam megfogni (33. ábra). A vízimadarak fogása hurokkal. Mikor még a Hortobágyfolyóban több víz volt, sűrű nádasaiban nem egy esetben láttam hurkokat kivetve. Nem vadakra vadásztak az ügyesebb pásztorok, hanem vízimadarakra. Megfigyelésem és kérdezősködésem után megállapíthattam, hogy külön hurokvetés volt az úszó madarak : vadruca, szárcsa, Fig. 33. ábra. Szajkófogás tengericsőre kötött burokkal Häherfang mit Schlinge, die an einen Maiskolben gebunden ist