Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)
Függelék - Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon - Tartalom
"170 Rókafogás hurokkal. A rókát Debrecen város határában vagy kiássák vagy kifüstölik és így elütik vagy hurokkal fogják. A rókakiásáshoz meggondolva fognak, mert nehéz munka. Ennél sokkal gyakrabban füstölik. A rókafüstölés könnyebb munka. Meglesik, mikor megy a róka a lyukába. Ekkor zsíros, olajos, petróleumos rongyot gyújtanak meg, bedobják a lyukba. A lyukat felül bedugják. A róka a rettenetes füsttől elkábul és kifele törekszik. Mikor kibúvik, vagy elütik vagy megfogják. Sokkal kényelmesebben lehet fogni hurokkal. Ennek már nem elég egy szál drót, hanem két három szál drótot összefonnak és így csinálják belőle a hurkot. Meglesik a róka útját. A csapás mellé minden két lépésre kitesznek egy-egy hurkot. A dróthurok szabadon álló végére zsineget kötöttek s azt egy előre levert jó erős rövid karóhoz kikötötték. A hurok végére azért kellett a zsineg, hogy el ne törjön a drót, mikor a róka vergődik. A karó elejibe egy-egy napraforgó karót szúrtak a földbe és ennek behasított felső végébe a dróthurok végét tették. Ha a hurokba nyúl akad, a róka eljön és kiszedi a hurokból. Ámde a róka megjárja, mert a sok hurok közül valamelyikbe a maga is beleakad. Ráfos vadfogó. A vadfogással foglalkozó szegény embernek rendkívül agyafúrt gondolkozására vall a ráfos vadfogó szerszám. Elhasznált szekérráfot jól beleerősítenek a földbe, azután jó erős dróthurokkal körülrakják úgy, hogy a hurkok végét a ráfhoz kötik és a hurkok nemcsak egymásig érnek, hanem egyik a másiknak egy kis részét takarja. A hurkok függőleges irányban állnak egymás mellett. Az így felszerelt ráf közelében szénát, lucernát vagy tengerit raknak csalétül. Téli időben az éhes vad az élelemért belebúvik a ráfba, ez azonban legtöbb esetben azzal jár, hogy a hurok a nyakába, vagy a lábába akad és innen nincs menekülése. Akasztós, rugós egérfogó. A rugós egérfogó legegyszerűbb fajtája került a Déri-múzeumba Törökszentmiklósról. Alapja egy 12 cm. hosszú, 5 cm. magas, 6 cm. széles félhenger alakú fadarab, melynek egyik végében egy 2.5 cm. átmérőjű és 8 cm. mélységű lyuk van fúrva. A lyuk előtt egy drótdarab átkötő van. A fa másik végébe egy drótszál van verve és nagyobb biztonság kedvéért egy kis dróttal be is van fogatva. Ez a drót közepén egy hurkot vet és a vége körbe van hajtva. Ebbe egy drótkarika van akasztva, mely behajtva, a fában fúrt lyuk szájára illik. A drótszárat úgy fogatjuk be, hogy vékony cérnát fűzünk a lyuk első harmadában merőlegesen fúrt két lyukra. Mikor kivetjük, a lyukba szalonnát vagy diót teszünk. Vékony madzaggal leszorítjuk a drótot úgy, hogy a drótkarika a lyuk szájához simuljon, a vékony cérnát alól megkötjük.
